Mentségemre legyen mondva, már hozzászoktam, ha a miniszterelnök mond valamit, az úgy is lesz. Bármiről legyen is szó, bonyolult, nagy horderejű törvényről, évtizedek óta megoldatlan problémáról, ha ő azt mondja, hogy átalakítjuk, biztosak lehetünk abban, hogy egy óra múlva már a parlament honlapján van a Lázár János vagy Rogán Antal által jegyzett kész törvényjavaslat, a rákövetkező héten elfogadja a parlament a jogszabályt, s miután az államfő sebtében aláírta, nyomban ki is hirdetik, hogy még aznap hatályba léphessen.

Szóval, ehhez vagyok szokva. Ezért mérhetetlen csalódással vettem tudomásul, hogy nem a postás a hibás. Nem az utcánk derék kézbesítője dobta a kukába, mintegy politikai véleménynyilvánítás gyanánt a soron következő nemzeti konzultáció kérdéseit. Nem. Azok ugyanis el sem készültek. Vagy, ha elkészültek, nem postázták őket. Szépen csendben lekerült a téma a napirendről.

Pedig már a Fidesz hajdúszoboszlói frakcióülése óta várom, hogy elmondhassam a véleményemet, az pedig szeptember 8-án volt. Azóta nézem a postaládát – hiába. És közben azon tűnődöm: mi történhetett?

Miután a miniszterelnök hadat üzent az uzsorásoknak, azt hittem, mindent értek. A kormány, a fokozatosság elvét követve, egyesével számol le a különféle bűncselekmények elkövetőivel. Ha az utolsó uzsorás is rács mögé kerül, a miniszterelnök hadat üzen a betörőknek és a zsebtolvajoknak, aztán a rablóknak, a gyilkosoknak, az adócsalóknak és a sor legvégén a pártokat pénzelő, politikusokhoz dörgölődző fehérgalléros bűnözésnek is – amíg sorra kerülnek, hadd dörgölődzenek.

Aztán megtudtam, hogy nem erről van szó, a miniszterelnök szóvivője szerint lesz nemzeti konzultáció a közbiztonságról, csak még nem tudni, mikor. Akkor most mi történt? Az uzsorások felett aratott sikerek örömkönnyei elhomályosították a kormány szemeit, s már nem látja olyan égetően fontos kérdésnek a közbiztonságot, mint szeptember 8-án látta? Jó, én is hallottam, hogy a közbiztonság irtózatosan sokat javult, egyes országrészekben az uzsorások unokái járnak pénzt behajtani, mert a család többi tagja már börtönben van. De azért még hallani erről-arról. Betörésekről, lopásokról meg milliárdos áfacsalásokról, amelyekre állítólag a fordított áfa lenne a gyógyír, ha a nemzetgazdasági miniszter egyszer megértené annak mibenlétét, és tenne is valamit az ügyben.

Lehet persze, hogy a közbiztonság már nem is olyan fontos, hogy a kormány megkérdezzen róla. Az is lehet, hogy maga a kérdezés sem olyan fontos. Már nem. Pontosabban még nem. Majd ha újra el kell hitetni, hogy a zemberek kormánya kíváncsi a zemberek véleményére, lesz nemzeti konzultáció. Most nem érnek rá, úgyhogy maradjon mindenki nyugton.

A bűnözők is, ha szabad kérni.