Régi falvédőbölcsesség, hogy a harag rossz tanácsadó. Hirtelen indulatában az ember gyakran ír-mond olyasmit, amit a következő pillanatban már szívesen visszaszívna. Tizenhatezer karakternyi szöveg azonban nem elhamarkodott kijelentés. Tizenhatezer karakternyi szöveg kiérlelt vélemény: egy élet summázata.

Cseppnyi kétségünk sem lehet tehát, hogy Csurka István Ascher Café című dolgozata pontosan az, aminek látszik. Egy sértett, fáradt, idős és megrögzötten antiszemita ember mélységesen kirekesztő, teljességgel elfogadhatatlan gyűlöletbeszéde. Erősen szerkesztetlen formában, egyébként.

Jó volna tudni, hogy a Csurkát az Új Színház egyik vezetőjeként örömmel látó Tarlós Istvánt meghökkentette-e ez a szöveg. Hogy valóban képes volt-e eddig fejben elválasztani a „nagy kortárs drámaírót” a tolerálhatatlan elveket valló, szélsőséges politikustól. Ha igen, most egy tizenhatezer karakteres ajándék formájában tudta meg, mit vásárolt.

A gesztus, hogy legott figyelmeztette Csurkát, óvakodjon az efféle megnyilvánulásoktól, mert ezzel Dörner pályázatát veszélyezteti, viszont erősen megkésett. Több száz tiltakozó, graffitiző, tüntető pesti polgár (csurkául: szervezett, gátlástalan és fajilag meghatározott „gyehenna”) töltötte azzal az elmúlt heteket, hogy ráébressze a főpolgármestert, mit művelt.

Meglehet, jó ötletnek tűnt az Orbán Viktor mellett rendre hitet tevő, közben a szélsőjobb tábort is bomlasztó drámaírót helyzetbe hozni, és ezzel adni kokit, valamint sallert a bosszantó ballib értelmiségnek. De hogy ezután mi várható, abból csak ízelítő ez a tizenhatezer karakteres dolgozat. Arra az óvatosan megfogalmazott figyelmeztetés feltűnően gyenge válasz.