Mindenszentek ünnepén csendesen, de biztosan gyengülgetett a forint, részben persze a görög referendum ötletének a tőzsdéket szakadékba taszító hatása, s részben a magyar gazdaság romló életkilátásai miatt. Akad ugyan néhány jobb adat a leleten, a külső egyensúlyt vagy a bruttó államadósságot illetően, de mind több utal súlyos belső elváltozásokra. Rögök képződnek a hiteláramban, a szervezetbe nem lehet táplálékot, vagyis beruházást bevinni, így hízásról, gyarapodásról, új munkahelyekről szó sem lehet, inkább fogy a beteg, ahogy ijesztően lassul a gazdasági növekedés.

Az eddigi beavatkozások nem sok jóval kecsegtetnek. Adócsökkentések nyomába emelések léptek, a beruházókat különadók ijesztik el, a jogbiztonság csorbul. A nem szokványos gyógymód, az agresszív ráolvasási technika, amelynek alkalmazásába a magyar kormány belekezdett, s amely az egyre sápadtabb beteget jó színben tündöklő páciensnek tünteti fel, megütközést kelt, kételyt ébreszt.

Erre utaltak elemzők a minapi budapesti gazdasági konferencián. A Londonból érkezett szakértők úgy látják, még a helyes irányúnak ígérkező – de immár egyszemélyi döntéseken alapuló – lépések is súlyos károkat okoznak. Hozzá kellett nyúlni például a rokkantnyugdíjasok, az inaktívak nagy tömegének problémájához. De mi értelme visszaterelni őket a munkaerőpiacra, ha az nem kínál elhelyezkedési lehetőséget? A keveseken segítő, sokaknak ártó végtörlesztési ötlet is drámai keringési zavarokat okoz majd a banki hitelezés további visszafogása nyomán.

Bóvli. Így nevezik a befektetésre nem ajánlott államkötvényeket a hitelminősítő intézetek. Elemzők egyöntetű véleménye szerint nagyon is elképzelhető, hogy ebbe a bóvli kategóriába sorolják át a magyar államadósságot. Ennek hosszabb távon lehet megrázó hatása, mert még jobban beszorítja a magyar gazdaságot abba a bizonyos ördögi körbe, amelyből a kormányzat – a retorika szintjén – kitörne a függetlenségi háború, az elrugaszkodás és a külön út révén.

Az eurózóna görög bajai, azaz a környezeti ártalmak is sújtják a magyar gazdaságot. Elrugaszkodni volna mitől, de a stratégia – zsákutca. Attól az Európai Uniótól és a Nemzetközi Valutaalaptól távolodni, amely a végső menedék lehet, kockázatos mutatvány. Tükörképe ennek az országgal szemben gyengülő bizalom – miközben a kínai, szaúdi alternatíva nem alternatíva. A távolodást a közös európai értékek fokozatos feladása is kíséri – e tényt rögzítette az új alkotmányról kipattant brüsszeli–strasbourgi vita. Ahogy egy londoni elemző megfogalmazta: a bankadótól a jogállamiság foszladozásáig terjedő magyar „különutasság” bizonyosan uniós politikai visszacsapásra számíthat. Ha ez így lesz, akkor Talleyrand nyomán azt mondhatjuk majd: ez már több, mint bóvli...