Magyartanárnőnk, aki kor- és kartársa is volt József Attilának a szegedi egyetemen, nekünk az Ars Poeticát úgy olvasta fel, hogy az utolsó két sornál – kísérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem – elsírta magát. Hallani lehetett a csendet.

Talán az is a hazafisághoz tartozna, hogy nagy költőink szobrát nem pakolgatjuk ide-oda.

Továbbá: olvasom a Népszabadságban, hogy a Kossuth tér tervezett átépítgetése több mint kétmilliárd forintba kerülne. Gyerekek éheznek, ezzel a jelszóval gyűjtenek minden létező helyen, iskolákban nincs pénz fűteni, átkeresztelésekre, szoborcipelésekre van. Remélem lesz még elég erő ennek az őrületnek a megfékezésére.

Dorogman Lászlóné Budapest