Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Tudjuk, hogy véleménycikkekben nem szokás helyreigazítást kérni, azonban szeretnénk felhívni figyelmüket, hogy a Népszabadság október 28-i számában, a 11. oldalon megjelent publicisztika (Révész Sándor: Bibóval a szabadban) téves – és Bibó István szellemiségéhez méltatlan – kiindulópontot választott.

A cikk így kezdődik: „Amikor végre közterületet neveznek el Bibó Istvánról, egyúttal jól meg is gyalázzák őt. »A történelem utolsó úriembere« – képes volt ezt mondani róla, a legplebejusabb demokratáról a Rózsadombon polgármesterkedő tudatlan úriember, aki a Bibó István parkot felavatta.”

Szeretnénk felhívni a figyelmüket, hogy a szerző által sérelmezett megnevezés Csoóri Sándor: Láttam arcodat című versének részlete, amely a Bibó-emlékkönyv I. kötet 83–84. oldalán olvasható. (Századvég Kiadó, Budapest, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern 1991. Az 1979-ben megjelent kötet változatlan szövegű kiadása.)

Polgármester úr ünnepi beszédében is idézte ifjabb Bibó Istvánt, aki édesapja jelentőségéről így írt:

„Először: legfontosabb, általános érvényű jelentőségét annak felmutatásában látom, hogy a politikai és közéletben is létezhet olyan elemző- és vitastílus, amely nem a vitapartner legyőzését, hanem meggyőzését, illetve az értelmes gondolatcserét és a tiszta, becsületes kompromisszumokat (mert azok is lehetségesek) tekinti céljának. Ezért és ennek érdekében képes a jelenségeket jóindulattal, elfogulatlan figyelemmel körbejárni, minden okot és szempontot figyelembe venni (a valóság érdekli, nem saját rögeszméinek igazolása); tud a vitapartner fejével gondolkodni, mert nem az ítélkezés, hanem a megértés szándéka vezeti (akkor is, ha nem ért vele egyet). Ahol indokolt, ott nem kerüli az önkritikát; ott is szerény, ahol mások nagyképűek.”

Méltatlannak tartjuk, hogy Bibó István szellemiségétől idegenül „saját rögeszméinek igazolása” vezette a szerző tollát a fent említett cikk megírásakor.

Üdvözlettel:

Balaton Balázs sajtóreferens

Csoóri Sándor is Bibó István lehetne -akár ezzel is kezdhette volna a beszédét a polgármester úr, hiszen Csoóri versében azt is olvashatjuk: „én Te is lehetnék”. Nem beszélve „a magyar ótestámentumi bűnökről” s az „újtestámentumimocsokról”. Egy alanyi költő lírai portréja nem felel egy politikai meghatározásért, de egy politikus annál inkább. Emlékeim Csoóri verséről évtizedek múltán bizony elkoptak, leszűkültek a krumpliszatyros, lódenkabátos alakra, aki szégyenében a földet nézi... Nem emlékeztem rá, valóban, hogy a közepén ott van valahol egy hasonlatsor közepén az is, hogy úgy „mosolyog” (!), mint „a történelem legutolsó úriembere”... De könyörgöm! Ez nem politikai definíció, még csak nem is azonosítás, ez költői hasonlat egy ember mosolyáról. Egy a sok közül. Ebből beszéde első mondatában, forrásra nem is utalva, politikai meghatározást csinál egy politikus, s a méltatni kívánt személyt azonosítja egy olyan történelmi kategóriával, melyet a szegény méltatott kizárólag és hangsúlyosan negatív értelemben használt – ezt ne próbálják mentegetni, mert nem lehet. Az viszont nagyon helyes, hogy ifjú Bibó István szavait is idézte. Tartsa is meg jól az emlékezetében, keretezze be a frakciója számára, hátha egyszer megszívlelik. A remény hal meg utoljára.

Révész Sándor