A dokumentumok több mint száz vendéglátó-ipari játékgép, köznyelven szólva, félkarú rabló üzemeltetési jogának megszüntetéséről szólnak. Önmagában az a tény, hogy kevesebb lesz a kocsmai automata Magyarországon, bizonyosan nem elítélendő. Súlyos mentális problémákat okozhat ez a világ annak, aki belefeledkezik. Az sem vitatható, hogy nem egy esetben a gyerek cipőjének vagy akár ebédjének az árát is elnyeri a gép. Aki megélhetését, vagyonát teszi így kockára, jól aligha jöhet ki belőle. Csakhogy a játék több ezer éves szenvedély. Volt, van és lesz, egzisztenciák mehetnek miatta tönkre. Semmit sem lehet kiszámítani, csak a hasznot, amelyet szervezőjének hoz. Tudja ezt az állam is, ezért tartja magánál a lottót meg a totót.

A nyerőautomaták viszont szerteszét vannak az országban. A kormányzat keddtől ötszörösére emeli az utánuk befizetendő adót. Ez az üzemeltetők szakmai szervezete szerint kigazdálkodhatatlan. Csaknem húszezer masinát visznek el ezért a csehókból a tulajok. Előrejelzések szerint két hónapon belül nagyon sok ezres nagyságrendben keletkezhet így egy újabb munka nélküli kör – pultosok, takarítók, beszállítók, berendezéskezelők, no meg a jelenleg szinte teljesen magyar tulajdonú üzlethez kapcsolódó számítógépes szakemberek, karbantartók megélhetése omlik össze. Egy olyan szektorról beszélünk egyébként, amelyben sajátos táncrend szerint ugyan, de meglehetős tisztaság uralkodik.

Ezt a játékot az állami szabályozás szinte kijátszhatatlan rendszerbe terelte az elmúlt években. Kialakult egy furcsa egyensúly, amelyben a játékbevétel és a szeszforgalom aránya a legális „III. osztályú” vendéglátásban, vagyis kisfalusi, kerületi kocsmákban fokozatosan az előbbi javára fordult. Elvileg nehezen eldönthető kérdés, vajon az ivóban a piára vagy a piros hetesre elszórt pénz okozza-e a társadalomra a nagyobb veszélyt. Az állam nem is lacafacázik sokat ezen a dilemmán, odavág egy jó nagyot – ötvenszázalékos emeléssel – az olcsó italok fogyasztóinak is. Roló lehúz, kocsma bezár. Az ötszörös adóemelés a betiltással egyenértékű.

Lehetséges, hogy ez a kormányzati elhatározás hosszú távon üdvös. Sok szavazót is lehet vele nyerni – de veszíteni is, mert a kocsmárosok többsége hangadó a közvetlen környezetében, és most azt mondja, hogy holnaptól „az Orbán miatt” zár be a bolt. Az amputáció sikerült. De a kocsmát és a játékot a magyar ember szereti. Ráadásul, amire igény van, az létezni fog holnapután is. Ha nem olyan szabályozottan, talán elviselhető adóteherrel, mint még épp e pillanatban, de akkor is. Jön a külföldi számítógépes szervereken, és jön a lakásokban folyó partizás, pókerezés vagy akár a nagy nehezen visszaszorított állatviadalok világa – mivel ha az emberek játszani és kockáztatni akarnak, ezt valahogy meg is teszik. Inni is fognak, bizony. Ez az új közeg éppúgy nyeli majd a pénzt, mint a most még üzemelő félkarú rablók és italospultok, csak éppen az állam nem lát majd belőle semmit – egészen addig, amíg egyszer csak meg nem jelenik néhány nagy befektető, aki „legálisan” újraszervezi ezt a sajátos, de stabil pénzügyi bázisú piacot. Nem biztos, hogy magyarok lesznek.

FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS, játékgép, sör, kocsma,