Még akkor is, ha a kompromisszumok és a ma még a nyilvánosság számára ismeretlen háttéralkuk következményeit nehezen lehet felmérni. Az egyenleg mindenképpen pozitív abban a tekintetben is, hogy a résztvevők majd mindegyike talált magának odahaza könnyen eladható muníciót, amivel többé-kevésbé meggyőzheti a folytonos megszorításoktól és magyarázkodástól megfáradt választópolgárait.

Barroso, az Európai Bizottság elnöke – ő már megkönnyebbült

A legtöbbet látszólag a görögök nyertek azzal, hogy gyakorlatilag megfelezték a GDP 160 százalékánál járó adósságállományukat, s a fennmaradó rész 35 százalékát harminc év múlva lejáró új kötvényekké konvertálják. Ez bőven elég idő arra, hogy az európai közösség ellen elkövetett bűneikért vezekelve új, versenyképes gazdaságot alakítsanak ki.

A pozitív példa a 211 milliárd eurós terhet magára vállaló, az euróövezet egyben tartásáért a végsőkig küzdeni hajlandó Németország, amelynek pártjai magyar szemmel nézve példátlan egységben sorakoztak fel Angela Merkel kancellár mögé, amikor arra égető szükség volt. Merkel élt is a felhatalmazással, nem hagyta, hogy az a közösség, amit euróövezetnek hívnak, az első komoly megrázkódtatás hatására elemeire hulljon szét. De dicséret illeti Nicolas Sarkozy francia elnököt, aki végig partner volt az eurózónát megvédő 1000 milliárd eurós tűzfal megtervezésében, sőt még Silvio Berlusconinak is kijár egy jó szó az olasz szinten brutálisnak számító szociális reform melletti kiállásáért.

A nyertesek között találjuk Magyarországot is, hiszen nekünk egy fillérünkbe sem kerül a görög adósságleírásban súlyosan érintett európai bankszektor 106 milliárd eurót felemésztő feltőkésítése. Mi több, a románok javaslatára az itteni leánybankok külföldi anyabankjai sem vonhatnak ki tőlünk tőkét ilyen céllal, mert akkor nem fordulhatnak segítségért sem saját kormányukhoz, sem az európai pénzügyi stabilitási alaphoz.

Ebből az intézkedésből a magyar gyorsnaszád kapitánya, Orbán Viktor azt a következtetést vonta le, hogy a kötelező feltőkésítés miatt megerősödik majd a hazai bankrendszer, beindul a hitelezés, felpörög a gazdaság. A pénzintézeteknek tehát ismét lesz miből fizetniük a bankadót, sőt a végtörlesztés és a devizahitelek kiváltásának kikényszerítésével okozott veszteségeiket is kötelező lesz majd kintről megtéríteni. Ezt a bősz bankellenes hangulat gerjesztésében élenjáró kormányfő maga sem hiheti komolyan, de ez idehaza figyelemelterelésként tökéletesen működik.

Egyelőre. Amíg az EU nem rendezi sorait. Utána ugyanis a görög leckéből okuló s az európai gazdasági-pénzügyi stabilitást minden elé helyező Merkelék kíméletlenül lenyesik a vadhajtásokat, és a saját útját járó magyar gyorsnaszádot is a nagy, lomha uniós tengerjáró mögé kötik. Ha ellenkezik, előbb-utóbb a tenger fenekére süllyed, vagy csak leszakad.

Számunkra ez a tűzfalépítő EU-csúcs legfontosabb üzenete.