A történet egyelőre legalább annyira homályos, mint maga Líbia jövője. Könnyen lehet, hogy csak egy túlbuzgó lázadó volt, aki úgy gondolta: látva a Szaddám Huszein iraki diktátor és Hoszni Mubarak egyiptomi elnök elleni pereket, inkább megspórolja hazájának és a világnak a bukott despota esetleges büntetőperét.

Egyelőre csak az a biztos, hogy a nemzetközi, főleg amerikai nyomásnak engedve az északafrikai ország új urai úgy döntöttek: mutatnak valamit az annyira remélt jogállamiságból. Bejelentették, hogy kivizsgálják a több mint 42 éven át hatalmon volt „forradalmi vezető” halálának körülményeit. A nyomozás talán arra is fényt derít, hogy pontosan mi történt egy út menti csatornából előhúzott, súlyosan sebesült, de még élő diktátorral, aki híveivel megpróbált kitörni körbezárt szülővárosából, Szirtből.

Tényleg a lázadók és a diktátorhoz hű fegyveresek közötti golyózáporban halt meg, ahogy azt eddig az Átmeneti Nemzeti Tanács állította? Vagy közvetlen közel ről végezték ki? Többek szerint az utóbbira utal a véres arcú „örök ezredest” fejlövéssel ábrázoló fotó.

Az arab tavaszban „megrogygyant” többi diktátor esetében lehet, hogy az ellenük lázadók inkább az 1989. decemberi romániai megoldást választanák. Egy rögtönítélő katonai bíróság gyors tárgyaláson kimondja a halálos ítéletet. Ami komoly opció egy forradalomban. (A szerk.)