Az Új Ember, a leghivatalosabb katolikus hetilap lelkesen emlékezett egy évforduló kapcsán a Katolikus Karizmatikus Megújulásra, amelynek szellemében világszerte tevékeny jámbor közösségek alakultak. A Szent Egyed (Sant’Egidio) Közösséget Rómában alakították 1968-ban azok, akik, ahogy az Új Ember írja, szerették volna „konkréttá tenni a Jézustól tanult szeretetet”. Bejárták Róma legnyomasztóbb utcáit, segítséget, reményt és méltóságot adtak az utcán élőknek. A hajléktalanok iránti intolerancia, az őket érő erőszak döbbenetes példáival találkoztak. Szimbólummá emelték Modestát, az öreg hajléktalan asszonyt, aki orvosi segítség híján meghalt. Nem kezelték, mivel piszkos volt.

A közösség nagyra nőtt. Tagjai a nyomorúság minden formájával foglalkoznak a világ hetven országában. 1989 óta nálunk is. Nobel-békedíjra is jelölték őket. Nincsenek belső ellenzékben, nincsenek marginális helyzetben a római katolikus egyházban, ellenkezőleg. Születésnapi miséjüket az olasz püspöki konferencia elnöke celebrálta. Maga a pápa is részt vett tavalyelőtt, karácsonykor a szegényekkel megosztott ebédjükön. Azt mondta, megrendülve hallgatta a Szent Egyed Közösség családi körében a szegények, menekültek, hajléktalanok történeteit. Azt mondta nekik: „Itt vagyok köztetek, hogy tudjátok: közel vagyok hozzátok, szeretlek benneteket.”

A Szent Egyed Közösség a napokban Magyarországot érintő közleményt adott ki Emberségünk veresége címmel. Ebben áll: „Az Országgyűlés e napokban olyan törvényjavaslatot tárgyalt, amely elzárással vagy százötvenezer forint bírsággal fenyegeti azt, aki a »közterületen életvitelszerűen lakás tilalmát ismételten megszegi«. A javaslat megdöbbentő és elfogadhatatlan. Olyan emberek helyzetét teheti még inkább kétségbeejtővé, akiknek – különösen télen – puszta léte is állandó veszélyben forog. Nyugtalanító üzenetet küld a társadalomnak, mindannyiunknak. A civilizáció alapja ugyanis a szolidaritás, az együttérzés a közösség gyengébb, kiszolgáltatottabb tagjaival. (...) A szóban forgó intézkedés viszont épp a legszegényebbeket kriminalizálja, bélyegzi meg. A törvényjavaslat nemcsak embertelen, hanem ésszerűtlen és célszerűtlen is. (...) A javaslat az utóbbi idők otthontalanokat és koldusokat sújtó intézkedéseinek sorába illeszkedik. (...) Ahol hiányzik az együttérzés a legnyomorultabbak iránt, ott senki sem lehet nyugodt.”

Egyikünk sem lehet nyugodt, mert a kormánytöbbség embertelen fölfogással készül azonosulni – mondja a közösség. Ha tévednek, és súlyos vádjaik alaptalanok, akkor miért hallgat a Magyar Katolikus Egyház? Ha mégis az, és igazuk van, akkor miért hallgat a Magyar Katolikus Egyház? És a többi? Van egyház, amely nem hallgat. De azt már ki is ütötték az egyházak sorából. Ahol ennyi a szarvas és ennyi a vadász, ott nem lesz elég egy remete.