Gyógyszer-pedagógiai tanfolyamra készül beíratni a lakosságot a kormányzat. A terápiahűség kedves fogalma alá rendezték az elképzelést, amelynek lényege, hogy aki ostoba, rossz beteg, viselje ennek következményeit, ne a többiekkel fizettesse meg az árát. A kormánynál pedig marad sok tízmilliárd adóforint. A gondolat egészségesnek látszik, de mert betegek rovására akarják érvényesíteni, nem az. Büntetőpedagógia. Kezdetben csak néhány, de gyakori betegségtípusra vezetnék be a rendet, amely szerint aki nem működik együtt orvosával, gyógyszerészével, ennek mellékhatásaként jóval több pénzt fog fizetni az orvosságokért. Ha például a dohányzás következtében szenved krónikus obstruktív tüdőbetegségben, és a kezelés alatt sem képes letenni a cigarettát, büntetésként sokkal többet kell majd fizetnie a patikában.

Tiszta gondolat lenne ez, ha a nikotinhoz való erős kötődés nem volna maga is betegség. Amit büntetni készülnek. Sokat lehet ezzel spórolni, de veszíteni is.

Például az érzést, hogy az ember a rendelőbe lépve nem ellenséges területre jut, ahonnan az első gyanús jelre menekülnie kell.

Más körülmények között ezt az egyébként jó szándékú tervet úgy lehetne a betegek javára megvalósítani, hogy aki mindent megtesz a gyógyulásért, jutalomként kevesebbet fizet. Aki nem, pénzénél marad. Ám így az állam nem járna jól. Ezért nem ezt csinálják. Hanem, mint pénzsóvárgásban gyakran teszi az ember, még rontanak a helyzeten. De ha már megteszik, alkalmazzák magukra is a kontrollszabályt:

ha a terá piájuk nem használ a betegeknek, a maguk módján fizessenek rá.