„Hogy hívják azt az embert, aki meg akarja ölelni a kéményseprőt? Szentnek – mondja Brown atya, talán inkább szocialistának, mondja egy másik. A szocialista nem azt jelenti, hogy az ember társasestélyeket akar rendezni a kéményseprővel, hanem azt az embert jelenti, aki azt akarja, hogy minden kémény ki legyen söpörve, és minden kéményseprő megkapja ezért a tisztességes fizetését” – idézem G. K. Chestertont.

A hivatalos mai magyar baloldal nem tud mit kezdeni a kéményseprőkkel, szóba sem áll velük. Az 1945 előtti időkben szalonkommunistáknak hívták azokat, akik szövegpaneleket mondtak fel, hogy haladónak látszanak, de nem hagyták el a kényelmi zónájukat egy lépésre sem azért, hogy tegyenek is valamit. Az MSZP mostani vezetésében túlnyomórészt ilyen szalonszocialisták jártatják a szájukat.

A mai magyar jobboldal pedig nem igazán tudja, melyik században él. Mániákusan haladna visszafelé 1945-től egy általa feltételezett aranykorba. Vissza akarja állítani a Kossuth tér nyolcvan évvel ezelőtti állapotát, mintha az lenne az etalon. Ez az időtől, helytől elrugaszkodott, a mai világba integrálódni képtelen, rák módjára hátrafelé araszolgató jobboldal veszi a bátorságot (ugyan, miféle bátorság ez?), hogy lehazaárulózza Károlyi Mihályt, lehazaárulózzon baloldaliakat, olyan történelmi abszurditásokat terjesztve, amiktől a hajunk az égnek áll.

A jobboldal minősíthetetlenül viselkedik, tárgyalóképtelen, autokrata, az országot a diktatúra eszközeivel irányítja, MIÉP-eseknek ad színházat, történelmet retusál és ír át.

Lassan már a tatárjárás is a baloldaliak bűne lesz, a gazdasági világválságról nem is beszélve. Bízzunk a most feltörekvő Szolidaritásban, a Millában, és mindenki másban, akik ezt a Fidesz–KDNP-kormányt leváltani igyekeznek, és a Jobbikot a parlamentből kiszorítani. Ne legyünk „szalonbizakodók”, otthonülők, magunkban szurkolók, tiltakozzunk, tüntessünk, sztrájkoljunk, együtt a többiekkel, hallassuk a hangunkat, mindenféle módon!

Sokan azért nem tesznek semmit, mert azt hiszik, keveset tehetnek, pedig ha sokan tesznek keveset, abból sok lesz.

Frumen Eszter Budapest