Múlt szerda óta mindössze ennyi érdemi információt sikerült kipréselni a Csongrád Megyei Bíróságból –még az érintett tanácsvezető bírómonogramját sem voltak hajlandók leírni. Szegeden mégis tudni vélik, hogy arról a bíróról van szó, aki már egy 1996-os olajperben is közfelháborodást okozóan enyhe ítéletet hozott, és karrierje azóta is töretlenül ível fölfelé. Azon pedig meglepően sokáig gondolkodott a Csongrád Megyei Bíróság, hogy lemondott-e korábban a tisztéről elnök asszonya, dr. Czene Klára. Végül, figyelmen kívül hagyva azt a kérdést, hogy ha nem mondott le, akkor miért nem cáfolták az erről szóló hírt, megismételték, hogy a hír nem a bíróság közleménye volt.

Minél jobban titkolóznak, annál izgalmasabbá válik a kérdés: mi lehet a kulisszák mögött? Összefügg-e egymással Ravasz László szegedi cégbíró korábbi cikk- és nyilatkozatsorozata, valamint L. József, a Szegedi Városi Bíróság korábbi elnökének nyilvános öngyilkossági kísérlete és kiabálása, hogy hívják oda a Legfelsőbb Bíróság elnökét, mert ez nem jogállam, továbbá a letartóztatott „sztárügyvéd” kétmilliójával, és azzal, hogy az áfacsalót kiengedő főbírót nem függesztették fel, de nem is dolgozik? Arról van-e szó, hogy az igazságszolgáltatás eddig intakt volt a társadalmat átszövő korrupciótól, csak néha került napvilágra egy-egy elszigetelt, gyanús ügy, vagy minden más rendszernél jobban zár?

Azt, hogy vannak emberek, akik szinte érinthetetlenek, eddig is lehetett tapasztalni. Azt is, hogy vannak sztárügyvédek, akik bármit el tudnak intézni. A „bármi” a leginkább az előzetes letartóztatásból való szabadítást jelenti. Igaz, az ügyészség hajlamos mindenkit bedugni előzetesbe, akit csak lehet, mert neki úgy kényelmes – de ha sikerül összebeszélni, bizonyítékokat eltüntetni, tanúkat megfélemlíteni, akkor egy gyenge lábakon álló bizonyítási eljárás végén már nem is olyan feltűnő egy felmentő vagy nagyon enyhe ítélet.

Ravasz László a jobbmédiában megjelent cikkeiben és nyilatkozataiban nem bírósági korrupcióról, hanem kommunista bírókról beszélt. Lehet, hogy csak azért, mert a jobboldali média a kommunistabírózást tartja a legjobb hívószónak a bírósági rendszer politikai átszabásának igazolására. Az ambiciózus dr. L. talán valóban pillanatnyi elmezavarban mászott föl a tetőre, hogy Baka András és a jogállam után kiáltson. De azt jól látta, hogy – vele ellentétben – egyes bírók szépen kapaszkodnak fölfelé a szamárlétrán.

A Csongrád Megyei Bíróság nyilatkozata ellenére nem egyértelmű, hogy elnöke nem mondott le, vagy csak hagyta rábeszélni magát, hogy gyorsan visszavonja a lemondását. Kiábrándító lenne, ha a bírói hatalmi ág politikai legázolása elleni küzdelem akár csak látszólag is összekapcsolódna olyan bírák védelmével, akiknek – milliomos gyanúsítottal folyó – ügyében a „határozathozatala nem az eljárási szabályok szerint történt”.

Mikrofonok vannak, válasz nincs