Annak persze nem találtam nyomát, hogy az Orbán-simogatóban a politikai ellenfelek is modellt ültek volna. Első pártunk kormányának feje rendelkezésre állt. Olyannyira, hogy amikor valaki „megsimogatja” – fogalmaztak a beleérző beszámolók –, felvételről mesélni kezd magáról.

Van mit.

A kezdeményezés jó, a végeredmény (a maszk) inkább halálközeli élmény. Egy hófehér, lenyakazott, „szemtelen” Orbánt látunk a képen, amint a felé nyúló kezek megpróbálják letapogatni. Szürreális jelenet a látók számára. Az akcióról sietősen beszámoló egyes orgánumok honlapjáról már le is vették a fotót. Rájöhettek az elmúlt években a változás mindenekfelettiségét gajdoló Fidesz háza táján, hogy a kép a mozdulatlanságot, a változatlanságot, a szellemlétet és a halált szimbolizálja.

A maszk születéséről közlik, hogy a kormányfő örömmel tett eleget a fölkérésnek, szakított időt a modellkedésre. Ezzel nincs gond máskor sem. A Facebookon újabban olyan fotósorozatokkal lehet találkozni, amelyeken Orbán Viktor haja szálának görbüléseit dokumentálják. A bulvártévé sem felejti el megszólaltatni, amikor összeállítást közöl arról, illik-e a politikusnak félmeztelenül mutatkoznia. Aki bekukkant a politikai maszk mögé, megtudja, hogy a mi kormányfőnk szerint ezt nem illik. Éljen.

Az Orbán-maszk nem ilyen vicces. Ez akár pártunk kormányának tökéletes metaforája is lehetne. Ennyire halott a rendszer. Ha lehántjuk róla a sok dumát, mely tervezett tettekről, démonizált ellenségekről s olyan hazug együttműködés szükségességéről szól, amelyből azokat szokták kihagyni, akikhez állítólag szólnak, akkor ott áll kimerevülten a Nagy Hófehér Orbáni Blöff Állama a szuperbruttóból való kivezetésekkel meg az utcák és terek hétköznapi hasznot senkinek sem hozó szimbolikus átnevezéseivel. És olyan áltörténelmi nyögetekkel, amelyekkel nem laksz jól. Nincs fűtés az iskolákban, semmit sem ér a diplomád, nem tudsz tankolni? Ugyan! Csak nem akarod ilyen kicsinységekkel fájdítani a maszkos ember szívét! Őt bántanád? Aki üveglapot adott az alaptörvény asztalához? És úgy osztja a nevedben a kokit, a sallert, mint más időkben mások az ingyenebédet?

Nézem a maszkos képet, amelyet az interneten több helyről eltávolítottak. Sok még a szenny és a buta beszéd. Míg átrágjuk magunk rajtuk, kimerülünk. Ketten vagyunk most: Orbán meg én. Majakovszkijnak Lenin jutott. Ez volt a vers zárósora: „Mint fénykép szobám falán.”