A maják állítólag 2012. december 21-ig kalkuláltak a világgal, későbbi időpont nem szerepel a naptárukban. Ha jól számoltak, bő egy évünk maradt elrendezni ügyeinket, amíg ránk borul a teljes sötétség. A közép-amerikai nép előrelátásának megbízhatóságáról megoszlanak a vélemények, de apokaliptikus víziók ban így sem szűkölködünk. Egyre többen vélik felfedezni például a gyógyíthatatlan betegség csalhatatlan jeleit a világgazdaságon, aminek a végzetét egy mindent elsöprő újabb válság fogja beteljesíteni.

Tüntetőpénz

Mi történik azután, visszatérünk a kagylópénz, az árucsere korszakához? Aligha. A modern pénzügyi rendszer nem tűnik el a föld színéről. Annak viszont megvan az esélye, hogy beüssön egymég keményebb recessziós időszak. Hiába jobbak most bizonyos gazdasági mutatók, mint a 2008-as pánik kitörése idején, a bizalom még mindig nagyon törékeny. Az elmúlt három év tapasztalataival a háta mögött jóval gyanakvóbbá vált a fejlett és a fejlődő világ egyaránt, a félreérthető jelekből inkább a baljós értelmezést olvassa ki, nem az optimistát. Stand-by üzemmódban működik a közös pszichénk, hogy ne érjen minket meglepetés egy még rosszabb forgatókönyv bekövetkeztekor.

Van ebben a reakcióban racionalitás. A válság sokaknak megtanította, hogy az anyagi biztonság érzület csupán, ami egy csapásra elmúlhat. A növekvő törlesztőrészlet, az elveszített munkahely megannyi családban eleven példa. Elszenvedői pedig nem értik, miért velük esik ez meg: mindannyian meg vannak győződve arról, hogy ugyanúgy élik életüket, mint tették korábban, a békebeli években. Nem rajtuk múlott tehát, hogy minden rosszabbra fordult, mégis ez történt.

Egy újabb gazdasági összeomlás már ebben a vert helyzetben találná a kiszolgáltatottságuk tudatában lévő embereket, akik ahhoz még valahogy alkalmazkodni tudtak, hogy egy-két szintet zuhant az életszínvonaluk, mert onnan még látszik valamennyi esély a visszakapaszkodásra. A második lökéshullám viszont végképp eltörölné még az illúzióját is ennek. A hatás hatványozott lenne – ebben az olvasatban igazuk van azoknak, akik egy sokkal pusztítóbb krízistől tartanak. Nem kell annak letarolnia a fél bankvilágot: elég, ha a recessziót kinyújtja néhány évvel. Annyi idő éppen elég lesz, hogy a lecsúszottak helye tartóssá váljék az alsóházban.

Az eurózóna tagországai sokadszorra rugaszkodnak neki a válságos állapotban lévő kontinens megmentésének, legközelebb e hét végén születhet hatásos válasz a közös monetáris politika csődjének elkerülésére. Sok halogatást nem tűr az ügy, mert a végén az eurokraták váltják valóra a maja jóslatot.