Merthogy Gyurcsány Ferenc számtalan lakáson és vendéglátóegységben tartott összejövetel után minden valószínűség szerint megnyugodott, rajta kívül lesz kilenc olyan ma még szocialista parlamenti képviselő, aki csatlakozik hozzá. Néhány nap óta pedig találgatásokkal, névsorolvasással, a toborzás kulisszatitkaival tele a sajtó: lesz vagy nem lesz meg egy majdani új frakcióhoz szükséges létszám.

Ahhoz sem kell nagy fantázia, hogy elképzeljük, mi mehet a színfalak mögött, már csak azért sem, mert megint csak mindenki nyilatkozik, s bár a legtöbben azt hiszik, hogy rébuszokban beszélnek, tévedés: teljes biztonsággal megállapítható, hogy mindkét oldalon minden cseppfolyós, holott már a célegyenesbe értek. Gyurcsány nem először csodálkozhat el azon, hogy néhány harcostárs megingatható, mert szavakban beleállni konfliktusokba könnyebb, mint beleülni a bizonytalanba. De hiába érthető és indokolható az óvatosság, ha a kívülálló szinte látja maga előtt a képet, ahogyan lepkehálóval próbálják befogni azokat, akik nemrég még teljes odaadásukról biztosították a platformot, és hitet tettek a kiválás mellett. Mert a tét az a bizonyos bűvös szám, a tíz.

A lényeget takarni akaró, furfangosnak szánt lépések, szófüzérek itt is, ott is átlátszóak, mint az üveg. A szocialisták elnöke érzi, hogy minél hamarabb dűlőre kell vinni a dolgot, tehát vége a türelemnek, nyilatkozzon minden frakciótag, megy vagy marad. A platform illetékese titokzatos, de arca árulkodó: döntöttünk, majd megmondjuk, hogy mit. A szignált „hűségnyilatkozatok” leginkább időnyerésről szólnak, mivel az aláírók pusztán azt jelzik, hogy jelenleg a szocialista képviselőcsoport tagjai, amit enélkül is tudni lehet. Közben senki sem titkolja, hogy folynak a tárgyalások a távozás módozatairól, nyitva hagyva az egyben maradáshoz vezető egérutat, amely azonban már egy egérnek is szűk volna. Magyarán mindkét félnek elege van a másikból, ugyanakkor fontos a majdani szövetség is a közös ellenféllel szemben. A válásnak békésnek és elegánsnak kellene lennie.

A szándék kitartó hangoztatásával párhuzamosan nyílnak meg a blogfolyók és a nyilatkozatpatakok, amelyek sem nem békések, sem nem elegánsak. Mindkét fél sarokba akarja szorítani a másikat, s a legfurcsább, hogy sikerül is nekik. A küzdelem az utóbbi hetekben abba a fázisba érkezett, amikor már nincsenek igazságok, nem a nézetkülönbségek mineműsége a téma, a politikai lokátorok már csak a másik mozdulatait figyelik. Ez még a híveknek is illúzióromboló, bármelyik oldalon állnak.

Nehéz megjósolni, mi lesz „azután”. Optimista várakozás, hogy itt is, ott is tiszta lap, s lehet is építkezni. Kibírhatatlan lett egymással, de nem lesz könnyű egymás nélkül sem. A mondás szerint elválik a szar a májtól, de fordítva is igaz lehet. Előbb-utóbb érezni fogjuk a különbséget.