A fogolycsere sokkal többről szólt, s feltehetően azok szándéka ellenére, akik végrehajtották. Gilad Salitot öt és fél évig tartották fogságban. Hadifogságnak persze ezt hiba lenne nevezni, hiszen a Hamasz nem engedte meg a Nemzetközi Vöröskeresztnek, hogy kapcsolatba lépjen a tizedessel, s csak hosszú idő után szolgáltatott bizonyítékot arról, hogy a katona él.

A Hamasz nem tudott mit kezdeni foglyával, nem volt elképzelésük sem arról, mire használják fel a kezükbe került ritka kincset. Pedig tudhatták volna: nem igaz a hír, hogy Izrael nem tárgyal terroristákkal. A világsajtóban hozzáférhetők azon alapos összefoglalók, amelyekből kiderül, hogy a sok évtizedes háború alatt a zsidó állam többször is alkudozott emberrablókkal, terroristákkal, géprablókkal. Többnyire ártatlan polgárai vagy fogságba jutott katonái életéért. De adtak már oda elítélt terroristákat izraeliek holttestéért is.

A most előkerült magyarázatok hol bibliai citátumokban, hol a zsidó túszok és rabszolgák kivásárlása ősi szokásaiban, hol Izrael legújabb kori katonai hagyományaiban keresik a magyarázatot. Az izraeli-francia kettős állampolgár Salitot azonban nagyon hosszú ideig nem sikerült kiszabadítania sem a családjának, sem Franciaországnak, sem az Európai Uniónak.

Miért húzódott ilyen sokáig ez az ügy? Feltehetően eddig sem az izraeli kormány, sem a Hamasz nem kényszerült rá semmiféle nagyvonalú, humánus tettre, egyik fél sem érezte úgy, hogy világpolitikai-stratégiai sarokba szorult, ahonnan egy ilyen globális médiaesemény és hazai propagandalehetőség segítheti ki őket. Tehát most értek el odáig, hogy tárgyaljanak az ősellenséggel, amelynek megsemmisítése mindkét fél deklarált végcélja.

A tárgyalás ténye blamázs a Hamasz szempontjából. A palesztin foglyok kiszabadulása után eljátszott fegyverrázó színjáték, az új terrorcselekményekkel való fenyegetőzés lehet a tanácstalanság jele is. Ugyanis ez a szervezet is kormányozni kénytelen, el kell látnia Gáza lakosságát, szeretne valamilyen legalitást. Az eddigi taktika nem vált be.

Igenis lehet és kell is terroristákkal tárgyalni, ha ezzel életet lehet menteni. Nem tárgyaltak az oroszok Beszlánban az iskolát elfoglaló csecsen terroristákkal – háromszázan haltakmeg a helyszínen. Nagy részük ártatlan iskolás gyerek, szülő. Izrael kormánya és társadalma jól döntött. Egyetlen fi a talember élete és jövője is megéri a nagyvonalú cserét. Talán sok palesztin ember is elgondolkozik azon, hogy az izraeliek miért voltak hajlandók kiengedni ellenségeiket egy szemüveges nyápicért, akinek kezéhez egy csepp vér sem tapadt. Az értékrendek ismerete nélkül képtelenség a kiegyezés. Hátha ez a tegnapi történet lökést ad valamilyen nyitásra, a párbeszéd újrakezdésére.