A híradásban az ellenzékre hivatkozva azt írták, hogy a privatizációs szerződésben nem volt garancia a fejlesztésekre és a szolgáltatás színvonalának emelésére, valamint nem szabtak gátat az árak emelkedésének.

Ezután megemlítették, hogy a befektetők évente több milliárd forintot vittek ki az országból – mintha össze függés lenne az osztalékfizetés és a privatizációs szerződés állítólagos hiá nyosságai között.

Ezzel szemben a fővárosi önkormányzat a privatizációt követően is a közműcégek részvényeinek 75 százalékát birtokolta és birtokolja ma is.

Ennek megfelelően a straté giai döntések ma is a fővárosi önkormányzat hatáskörében vannak.

A fejlesztési terveket és a szolgáltatás színvonalának emelését biztosító üzleti terveket minden évben a fővárosi önkormányzat hagyta jóvá.

A Fővárosi Csatornázási Művek eseté ben a fejlesztési források képzését is előírta a társaság számára.

A fejlesztési forrásokat a társaságok a víz- és csatornadíj-bevételekből képezték.

A víz- és csatornadíjakat évente a Fővárosi Közgyűlés mint árhatóság határozta meg a privatizációs szerződések mellékletét képező díjképletek szerint.

A díjképletek adtak lehetőséget az osztalék képzésére is, és a megképződött osztalékok kifizetésére a részvénytársaságok közgyűlése adott engedélyt a fővárosi önkormányzat többségi döntésével.

Az osztalékkifi zetések feltétele nem a gazdálkodás nyereségessége, hanem a privatizációt megelőző állapothoz képest elért megtakarítások, alaptevékenységen kívüli árbevétel stb.

Megjegyzés: a fenti döntésekben a jelenlegi fővárosi képviselőknek is részt kellett venniük már az elmúlt évben.

Bódás Sándor, a privatizációt követő időszakban a főpolgármesteri hivatal volt ügyosztályvezetője