A Donald Tusk vezette Lengyelország magas rangú állami kitüntetést ad Magyarország miniszterelnök-helyettesének, Navracsics Tibornak. Hivatalosan a lengyel–magyar kapcsolatok erősítéséért és a közép-európai régió érdekében kifejtett tevékenységéért jár az elismerés. Az ilyen díjaknak jobb időkben se szeri, se száma,mégis, e mostaniban akad figyelemre méltó elem, még ha – tételezzük is föl – a lengyel kormányt ez a legcsekélyebb mértékben sem izgatja.

Nyilvánvalóan nem izgatja például az időzítés finomsága: Lengyelország ugyanis választások után van, amikor is a Polgári Platformot képviselő, és végül győztes Tusk legnagyobb ellenfele, Jaroslaw Kaczynski, a Jog és Igazságosság Párt vezetője jó nagyot bukott, hiszen az előzetes várakozásokhoz képest – számára – csalódást keltő módon csak második lett. Kaczynski egyik példaképe a magyar miniszterelnök, akit oly nagyon kedvel, hogy még az elveszített választások utáni éjszakán is Orbán Viktor Magyarországával példálózott: „Mélyen meg vagyok győződve, hogy eljön az a nap, amikor sikerül nekünk, és Varsó olyan lesz, mint Budapest.”

Biztosan nem foglalkozik azzal sem az újraválasztott Donald Tusk, hogy az irányába már számos, lényegében visszhangtalan gesztust tévő Orbán Viktor egyik olyan miniszterét díjazzák ők most, aki sokak szerint „elegáns távolságtartással” figyeli a kormány egynémely, a közéletben nagy vitákat gerjesztő intézkedését. Navracsics ugyanis nehéz szituációban van: miközben annak idején frakcióvezetőként szétszedte a Gyurcsány-kormányt (Semjén Zsolt szíves közlése szerint kettejük feladata volt Gyurcsány Ferenc „amortizálása”, és ennél eredményesebb munkát magyar politikus még aligha végzett), most beszédesen hallgat. Amikor viszont megszólal, Orbán Viktorral szemben nyit frontot, aki politikai credójává tette, hogy a Nyugat leáldozóban, miközben helyettese, Navracsics szerint nincs más út, mint a Nyugaté.

Mindez nem lenne elegendő a számottevő ellensúlyhoz, csakhogy ennél többről van szó: abban a zagyva, napi improvizációkkal átszőtt közegben, amely a kabinet tevékenységét jellemzi Matolcsy Györgyöstül, Hoffmann Rózsástul és Orbán Viktorostul, akad valamiféle kiszámíthatóság: Navracsics megkezdte a közigazgatás átszabását, amelyről szinte senki semmit nem tud mindaddig, amíg működik. Ha viszont nem, akkor buktatja a rendszert. Lépésről lépésre haladnak a kormányablakok megnyitásától kezdve a járások feltérképezésééig. Ez az átalakítás jelentheti az alapját annak a folyamatnak, amely a Fidesz által is előszeretettel hangoztatott „jó kormányzás” irányába hat, amely átlátható, kevéssé bürokratikus és célja az állampolgár komfortérzetének jobbítása.

A kormány odáig jutott, hogy már az is ellensúly, ha valaki úgy dolgozik, hogy megfeleljen ezeknek az erényeknek. A szakmaisággal és hozzáértéssel vegyülő „elegáns távolságtartás” pozícióteremtővé vált.