Tavaly nyáron a magyar polgár – bocsánat: ember – megtapasztalhatta, mivel jár, ha Debrecen elöljárója megpróbál felnőni a városhatárokon túlnyúló feladatokhoz. Akkor a ránk váró görög út említésére zuhanni kezdett a forint árfolyama. Mi tanultunk az esetből, de ennek nincs gyakorlati jelentősége, Kósa polgármester úr meg nem, ennek viszont sajnos lehet. A víz kivert bennünket, amikor tegnap reggel feltűnt a köztévé képernyőjén, hogy nyersen minősítse az IMF itt tárgyaló delegációját, mondván: nem mi hívtuk őket, jöttek maguktól, kértek időpontot, mi adtunk, ha nem így teszünk, megkapjuk, hogy bunkók vagyunk, nem is beszélünk velük. A tárgyalásokon ugyan nem volt jelen, de fontosnak tartotta megjegyezni: Irina Ivascsenkóval, az IMF magyarországi képviseletének vezetőjével korábban már találkozott, s úgy gondolja, egyáltalában nincs tisztában az itteni helyzettel. Olyanokat mond, hogy inkább haza kellene neki mennie.

Azon már fenn sem akadunk, hogy Kósa szavai teljesen ellentmondanak a Matolcsy-tárca korábbi közleményének és az IMF esti reagálásának (technikai segítséget a tagországok kérnek), mint ahogyan azon a bátorságon – valójában vakságon – sem,amellyel az irodavezető hölgyet korlátoltnak állítja be. Nem lepődünk meg, mert tudjuk: rokkanjon bár bele az ország, a stílus akkor is ez marad.

Másfél év elteltével már látszanak a Fidesz politikájának eredményei – mondja Kósa. Mi meg úgy gondoljuk: nem kell szeretnünk az IMF-et, hogy e politika eredményeit még ne, de a következményeit már lássuk.