A büntetőeljárás menete szerint az ügyészségnek kell bizonyítania a gyanúsítás megalapozottságát. Ez megkezdődött. Egyelőre alig tudunk valamit arról, hogy milyen bizonyítékok vannak a ügyészség birtokában, mert azokat csak az iratismertetéskor kell teljes egészében feltárniuk. Gyurcsány Ferencnek joga van hinni abban, hogy ártatlan, sőt azt sem gondolhatja alaptalanul, hogy koncepciós per áldozatának szemelték ki. Ennek egyik jele lehet az, amit a hatalom tett, illetve tesz az igazságszolgáltatás átalakításának területén. Ugyanakkor egyetértek Révész Sándorral, hogy egyelőre senki sem ül börtönben koncepciós per következtében, tehát ma még nem tényszerű a Rákosi-korszak visszatérését állítani. Véleményem szerint helytelen volt, hogy Gyurcsány Ferenc az első kihallgatásakor, illetve meggyanúsításakor néhány tárgyszerű mondat után személyeskedni, fenyegetőzni kezdett. Ez népszerű lehet néhány ezer híve előtt, ám mások – és tartok tőle, hogy nem kevesen – azt gondolhatják, hogy mellébeszél, ahelyett, hogy konkrét válaszokat adna. Ha úgy gondolja, hogy kutyakomédia folyik, azt szenvtelenül végig kell csinálnia, a kérdésekre válaszokat kell adnia, legjobb tudása szerint. Ezeket valóban célszerű a nyilvánosság elé tárni; hadd tudja meg mindenki, mi a gyanú, és azt hogyan cáfolja meg tárgyszerűen a politikus. Ebben nyilván segítségére lesz védője. Természetesen nem a közvélemény hirdet majd ítéletet, hanem a bíró, amennyiben megvádolják a volt miniszterelnököt. Saját imázsa szempontjából nem mindegy azonban, hogy addig milyen magatartást tanúsít.

A magam részéről remélem, hogy Gyurcsány Ferenc ártatlan, és ez be is bizonyosodik majd. Talán-talán, bár ez inkább csak vágyálom, a jogállamnak is hasznára válhat ez a per. Annak a jogállamnak, amely az elmúlt másfél évben annyi sebet kapott a nemzeti együtt nem működés kormányától és kétharmados parlamenti többségétől.

A szerző közíró