Al Kamen úr úgy tud követ dobni a Potomac folyóba, hogy az leginkább a Dunában csapjon hullámokat. A veterán újságíró 'Orbán Viktornak nincs étvágya a demokráciához' című írását a Washington Postban publikálta, abban a napilapban, amely mérvadó politikai tudósításairól híres. A cikk ráadásul a helyi döntéshozók által nagy becsben tartott Bennfentes című rovatban jelent meg, ahol a jól értesült szerző sajátos stílusban szokta taglalni a kormánytagok képmutatását, a bürokraták gyarlóságát, vagy akár a törvényhozók gyanús ügyleteit.

A Harvardon végzett újságíró harminc éve ír a Postban a Külügyminisztériumról, és kiváló kapcsolatokat ápol az amerikai diplomácia minden szintjével. Üzenetértékű, hogy pont az ő tollából jelent meg a hazánkra vonatkozó cikk, amely ország-világ előtt szellőztette meg az amerikaiak frusztrációját a magyar kormányfővel szemben. Elismétli a külügy érveit, és szó szerint idézi Clinton külügyminiszter asszony budapesti figyelmeztetését arra vonatkozóan, hogy Amerika nem hagyhatja egy demokrácia visszacsúszását sem.

A cikknek nemcsak a tartalma, de az időzítése is szándékos. Az Egyesült Államok világméretű gazdasági válsággal küzd. Ha az eurózóna összeomlik, annak súlyos következményei lesznek a tengerentúlon is. Washington érzékenyen figyel minden nemzetközi fejleményre, ami a stabilitást veszélyeztetheti. Nem közömbös számára, hogy a fiatal kelet-európai demokráciák hogyan birkóznak meg a jelenlegi helyzettel. Amerika elvárása Magyarországgal szemben az, hogy a gazdasági válság ellenére is, vagy talán éppen ezért, stabilan és megbízhatóan képviselje az Európai Unió és a NATO értékeit és érdekeit.

A világ számos szegletében vélik úgy, hogy zsugorodnak az amerikai befolyás határai, és nincs hiány jelentkezőkben, akik a vélt vagy valós hatalmi űrt megpróbálják betölteni. A hidegháború után kialakult világrendszer recseg-ropog. Erre utal a Közel-Keleten Erdogan török kormányfő neooszmán politikája vagy Kína határozott térnyerése a Távol-Keleten és Afrikában.

Henry Kissinger szerint a NATO keleti bővítésével Amerika megkísérelte hosszú távon betölteni azt a stratégiai vákuumot Kelet-Európában, amely a XX. században oly nagy kísértésnek bizonyult az orosz és német terjeszkedés szempontjából. Amennyiben a magyar kormányzat kiállása nem egyértelmű a nyugati értékrend, a polgári demokrácia és a piacgazdaság mellett, ha hazánk visszacsúszik a szólásszabadság, a bírói függetlenség és a többpártrendszer tekintetében, az washingtoni nézőpontból annak a látszatát keltheti, hogy az amerikai befolyás már térségünkben is megkérdőjelezhető.

Emellett a Potomac partján jól tudják, hogy a hazánkkal szomszédos országokban is figyelmesen olvassák a Washington Postot. A fejlemények megnyugtathatják azokat, akik a környező fővárosokban eddig esetleg Magyarország öntudatos külpolitikájától tartottak. Legyen szó akár a belgrádi restitúciós törvényről vagy a magyar állampolgárság kiterjesztése kapcsán tett pozsonyi lépésekről, Budapest és Washington kihűlő viszonya szűkebb térségünkben is megnehezíti a magyar diplomácia és a határon túli magyarok helyzetét.

A szerző az Amerikai Magyar Kongresszusi Kapcsolatok Központja volt elnöke