Szolidaritás

1980. augusztus 31-én Lengyelországban megalakult a Szolidaritás. Valódi csodával ért fel, hogy egy ország, egy nép egyszeriben lerázza magáról a diktatúrát – még akkor is, ha a teljes győzelemig még további szenvedések, áldozatok (például a meggyilkolt Popieluszko élete) árán lehetett eljutni.

Az ébredező magyar szakszervezetek a Szolidaritás nevű szervezet megalakításával máris sikeres elődjük nyomába eredtek.

Úgy tűnik, a magyar közélet még nem fogta fel, nem értékelte kellőképpen ennek a bejelentésnek jelentőségét. Márpedig a Magyar Szolidaritás Mozgalomnak meghatározó szerepe lehet a jelenlegi diktatúra leváltásában. Nem kötődik egyetlen párthoz sem, az emberek tömegeinek valós érdekeit képviseli, pragmatikusan és európai fejjel gondolkodik.

Máris kiváló vezetők tűntek fel, kiknek előélete átlátható, akik nem pártkatonák és remélhetőleg képesek lesznek megvédeni magukat a rövidesen bizonyára megkezdődő gyalázkodásokkal (karaktergyilkossággal) szemben.

Persze már megjelentek azok a lebecsülő, kételkedő hangok, amelyek „fentről” kísérlik meg elbizonytalanítani a mozgalmat, kételkedve abban, hogy az emberek szolidaritása elegendő lesz a mozgalom életben tartására és fejlesztésére.

A szolidaritás azt jelenti, hogy azonosulok azokkal az emberekkel, akik hasonlóképpen gondolkodnak arról, hogy kedves és szeretett hazánkban milyen legyen az élet.

A Szolidaritás valódi lehetőség a demokrácia visszaállítására. A magyar társadalom nem egyszer megmutatta már, hogy vészhelyzetben képes összefogni, szolidaritást vállalni a mindennapokban és a közéletben egyaránt. Bízzunk magunkban és barátainkban.

Dr. Horváth L. Sándor Budapest

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.