A parton tanácstalanul álldogál a mentőalakulat többi tagja, a köpcös Barroso, a szemüveges Juncker, a táskáját szorongató Merkel és a székébe kapaszkodó Sarkozy. Hallják persze, hogy a bajbajutottak közül egy már nagyon sikítozik, hogy hideg a víz és fárasztó a lábtempó, de kintről úgy fest, a többiek még békésen evickélnek. Tán egy-kettő közülük egy kisebb úszógumival partra is tud vergődni.

De az is lehet, hogy nem, és ha a parton levők a kezüket nyújtják segítségül, könnyen őket is magukkal ránthatják. Bizony gyászosan fest manapság ez az európai uszoda. Ennek csak egy jele volt, hogy a kopasz úszómester, a szlovák Richard Sulík hajlandó volt saját kormányát is megdönteni, hogy ország-világ előtt demonstrálja: nem jár mentőöv annak, aki – részben saját hibájából – bajba jutott. Hogyisne.

A szlovákok már eddig is beletettek 4,4 milliárd eurót a mentőcsomagba, ezt most még 3,5 milliárddal kellett megfejelniük. Mondhatjuk erre, hogy hol van ez a németek 211 milliárdjától, de persze hol van a szlovák gazdaság a németekétől? A kopasz úszómester nem az egyedüli, aki fukarkodik a pénzzel: néhány héttel korábban a német parlamentben is elhangzott jó néhány szaftos mondat arról, hogy miért is adják oda a pénzüket a görögöknek vagy portugáloknak. A finnek csak külön garanciákkal fogadták el a mentőcsomagot, és a hollandoknál sem ment egyszerűen a dolog.

Európa ma nincs jótékony kedvében. Miért is lenne? A válságból nem látszik a kiút, a bankok fölött – a korábbi milliárdos tőkeinjek ciók dacára – megint sűrűsödnek a felhők, az európai állampolgár pedig az állását, a megtakarításait, a jövőjét félti. Ilyenkor mindenki provinciális lesz. Pláne ha azt látja, hogy akik azért kapják a fizetésüket, hogy a nemzetinél kissé szélesebb keretekben gondolkodjanak, szintén tehetetlenül tördelik a kezüket. Már bohózatba illik, hogy az Európában mégiscsak döntő befolyású német kancellár és francia államfő múlt vasárnapi találkozója után azt közölték: fontos megállapodásokra jutottak, de ezt majd csak novemberben jelentik be. Közben az élet megy tovább, országokat és bankokat értékelnek le, inognak a tőzsdék, embereket bocsátanak el, és egyre nő a bizonytalanság. Az európai vezetők meg tanácskoznak, és néha fújnak egy kis levegőt az úszógumikba. Így megy ez már két éve.

A minap már a szomszéd uszodából is átkiabáltak, hogy ideje lenne rendet csinálni. Látják, hogy a beszivárgó víz az épületet alapjait kezdi ki. Ha ez így megy tovább, összedől az uszoda, az úszómesterek meg mind elmehetnek a víz alá.