Az előzményeket ismerve ez a történet rengeteg kérdést vet fel egy olyan folyamattal kapcsolatban, amelyben Leisz tinger Tamás és cége, a Hunguest ma már lényegtelen epizódszereplők csupán.

Amikor a Fidesz-közeli üzletember, Jászai Gellért a szocialista kormányzati és önkormányzati időben privatizálta a Balatontouristot, a Siotourt és a Zalatourt a partmenti ingatlanokkal és kempingekkel, majd amikor parlamenti konszenzussal módosult a Balaton-törvény, a politikai táborok hol hallgattak az együtt szavazásról, hol síbolást emlegettek. Amikor tavaly decemberben Jászai Gellért hírül adta, hogy egy részvénycserés ügylettel megszerezte a Hunguest egyharmadnyi szavazórészvényeit, s azt egy holdingba csomagolta a balatoni portfóliójával, a baloldalon arra gyanakodtak: Leisztinger Tamást sarokba szoríthatták. Olyan vizsgálatokkal, melyek azt firtatják, miként került a Magyar Nemzeti Üdültetési Alapítvány néhány szállodája a Hunguesthez – ezen ügyletnél épp a jobboldalon emlegettek síbolást. Jászai a Népszabadságban azt mondta: nem csörgött az asztalán a piros telefon, de az elméletek gyártóit aligha győzte meg, igaz, nem is tüsténkedett bizonyítani, hogy tényleg fejleszteni szeretne az értékes ingatlanokon.

Aztán idén augusztusban bejelentette: eladja a balatoni holdingcégét a frissen alakult Turisztika Hungária Kft.-nek, mely élén vállaltan olyan ember ül, aki „másokat képvisel”. Kérdezték, hát mondta: a decemberi Hunguest-ügylet nem jött létre, csak százszázalékos opciót szereztek, amely szintén az új tulajdonosokhoz került, akárcsak a hitelek és a kötelezettségek. Vajon ezek csökkentették a vételárat? Nem kell magyarázni, a magyar üzleti életben mit takar a „vételi opció”, de e kifejezésben az opciónak lényegesen erősebb jelentése van, mint a vételnek. Lehetőség, nem tény. Az új tulajdonos forráshiányra hivatkozva nem vette meg a szállodaláncot, de vajon átmenetileg állt el a szándéktól vagy végleg? Leisztinger környezetében úgy tudják, hogy a Hunguest már nem eladó, míg a Turisztika Hungária képviselője szerint nem tettek le véglegesen a vételről, de másra összpontosítanak. Mire?

Az egykor idegenforgalmi mamutnak beállított, de pontosan sosem azonosított üzleti kör mindig is vitatott dicsősége már a múlté. Az új tulajdonos pedig korábban is utalt rá, most viszont bevallotta, hogy a Magyar Turisztikai Holdingban lévő, tízmilliárdos értéket képviselő balatoni ingatlanokkal és kempingekkel középtávon nemigen kívánják megvalósítani a Jászai által álmodott és az önkormányzatoknak elővezetett Balaton Fejlesztési Programot, amelynek létjogosultságát széles körben vitatták. Kérdés, hogy kifizetik-e a milliárdos nagyságrendű kötbérterhet, amit anno Jászai cége vállalt a fejlesztések elmaradása esetére? Fejlesztések nélkül mi lesz a sorsa a Balaton-part legjobb telkeinek? Milyen tulajdonosnál kötnek majd ki? Vannak-e turisztikai vagy egyéb tervei az új tulajnak? Mit gondoljunk, ismerve a tényt, hogy az birtokba kerülése után felszámolást kezdeményezett frissen szerzett cége ellen (Aviation Group)? Talán a Jászaiéktól örökölt kötelezettségekmiatt? E cég birtokolja a Balaton turisztikai fejlődésében kulcsszereppel bíró sármelléki repülőteret, ám a felszámolással a reptér üzemeltetésének joga visszaszállhat az önkormányzatokra. Ha az új befektető valóban üzemeltetni szeretné a kempingeket, ahogy azt nyilatkozta, a Balatontouristot miért nem a jó szakember hírében álló korábbi vezér, Polgár Tibor irányítja, hanem a turizmusban (is) eddig ismeretlen Nagy Gábor? Eszünkbe juthat ekkor az üzletember másik nagy port kavart üzlete, az Interfruct bedőlése.

Egy szelet Balaton – kié?