A fájdalmas mosoly

A hivatalok után az iskolákban is megkezdődik a nagy népnemzeti átnevelés. Alaptörvényt osztogatnak, legyen otthon, ha már a szülők nem tolonganak érte a polgármesteri hivatalban. Megkapja mindenki, ha kell neki, ha nem.

Erre találták ki az iskolák államosítását. Hogy az ideológiai nevelés egységes legyen. Sanda gyanúm, hogy az alapítványi iskolák is be lesznek kényszerítve a rendszerbe. Ez emlékeztet az egykori Kádár-rendszerre. Miért is kellene új módszert kitalálni az új hatalomnak, ha már volt egy bevált. Végül is az ifjú nemzedék még formálható, szemben mivelünk, akik már megfertőződtek az önálló gondolkodás vírusával.

Iskoláskoromban otthon én is lelkesen előadtam apámnak a nagy szoci hitvallás aznapi szózatát. Emlékszem apám fájdalmas, fanyar mosolyára. Abból azonnal megértettem, hogy valami nem egészen stimmel, bár apám egy szót sem szólt. Elég volt neki 10 év „bünti” ’56 után, és nekem sem akart ártani, nehogy olyatmondjak a suliban, ami hátrányomra válna. Most valami hasonló készülődik. Ha nem akar a szülő rosszat a gyereknek, akkor még otthon suttogva sem mondhatunk rosszat Orbánékról.

Indulnak majd az iskolabuszok a népnemzeti színházba, az átnevelő színdarabok megtekintésére.

Nekünk pedig marad a fájdalmas, fanyar mosoly.

Juhász László Gödöllő

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.