A túllépés abban öltött volna testet, hogy 2009-ben kormánya felhatalmazása nélkül országa számára előnytelen gázszerződést kötött az oroszokkal. Ergo: ebből a szerződésből az oroszok profitáltak. Mindezek után az ítélet sajtóelemzéseiben azt olvashatjuk, hogy Putyin „dörzsöli a tenyerét”. De miért? Mi jó származna Oroszországra nézve abból, hogy a két évvel ezelőtti szerződést – számára előnytelenebb kimenetellel – újra kellene tárgyalnia az olcsóbb gázban reménykedő ukránokkal?

Erre történetesen van válasz: mivel a Timosenko ügyében hozott ítélet messzebb löki az unióval remélt társulási szerződéstől, Janukovicsnak, az oroszbarát ukrán elnöknek nem marad más választása, mint a Putyin által Ukrajna számára kijelölt utat követni. Csatlakozni a ma még orosz miniszterelnöknek, holnap már (megint) elnöknek ahhoz a tervéhez, hogy az egykori szovjet tagköztársaságok hozzanak létre önálló „eurázsiai uniót”, mely az Európai Unió mintájára működne. Putyin nem kevés energiával dolgozik azon, hogy aklába csalja a szomszédokat – Belarusztól a Kaukázuson át Közép-Ázsiáig –, és minden eszközzel akadályozza ezen országok gravitálását az unió felé. Van már jó pár jelentkezője – Ukrajna egyelőre nincs közöttük. De még lehet, mert a gázzal, akár az árával, akár úgy, hogy az Északi és a Déli áramlattal porladni hagyják az Európába vivő ukrajnai vezetékeket, az oroszok megfojthatják a szomszédot.

A 2004-es „narancsos forradalom” elkötelezte ezt a nagy és népes országot az uniós csatlakozás mellett. Ezen a célkitűzésen az éppen Timosenkóval szemben tavaly győztes Janukovics sem változtatott formálisan. Csakhogy ő nem kevesebbet akar, mint hogy a még idén esedékes társulási szerződésben az EU vállaljon kötelezettséget Ukrajna teljes bebocsátására. Amit az unió hangadói a mai, masszívan bővítésellenes atmoszférában nem vállalnak. Elégedjenek meg az ukránok a szerződéssel meg a szabadkereskedelmi egyezménnyel. Még ezt is feltételhez kötik, s e ponton jön be a Timo senko-per.

Ennek megítélése az EU-ban és az Egyesült Államokban egyértelmű: Janukovics az ügyészséget és a bíróságokat használja arra, hogy egy politikai ellenfelet semlegesítsen, s ez tűrhetetlen. Igaz, az unió nem létesített közvetlen összefüggést Timosenko esetleges elítélése és Ukrajna társulásának jóvá nem hagyása között, de az ítélet miatt mélységes elégedetlenségének adott hangot. Janukovics a „független” ügyészség vádemelését és a „független” bíróság ítéletét nem helyezheti hatályon kívül. Ugyanakkor Kijevben nagy tétekben fogadnak arra, hogy lesz majd egy elnöki törvénycsomag, amely „dekriminalizálja” a büntető törvénykönyv Timosenko-ügyben alkalmazott paragrafusát, s így később a „gázladynek” csúfolt hajfonatosmártírjelölt szabadlábra kerülhet. Amivel vádolják, gazdasági bűncselekményből igazgatási vétséggé alakul. Meglátjuk. Az unió, mely nagyon szeretné Ukrajnát a szovjet, akarom mondani, orosz pályáról leszakítani, nagyon-nagyon érdekelt ebben.

Miközben bent a tárgyalás folyt...