Az Országgyűlés rendészeti bizottságának elnöke, a VIII. kerület polgármestere kapta feladatul, hogy tekintse át a hajléktalanellátás kérdéseit, vizsgálja meg annak rendészeti vonatkozásait, a lakás-, a koldusés hajléktalanmaffia felszámolásának lehetőségét, és készítsen javaslatot ezek megoldására.

Lázár János frakcióvezető éppen azt az embert találta legalkalmasabbnak e posztra, aki néhány hete a Józsefvárosban népétől kért felhatalmazást a hajléktalanok kiűzésére. Alig mentek el szavazni, de ők a polgármestermellé álltak a fedél nélküliekkel szemben, és KocsisMátét ez is felvillanyozta: az érvénytelen referendum után rövid pihenőt se engedve harcostársainak, már másnapra hajléktalanrazziát hirdetett. Kifulladásig.

Nehéz napokat élnek azóta a helyi rendőrök és közterületfelügyelők. Nap nap után sűrű fogú fésűvel és erős elemlámpával kell végigböngészniük valamennyi bokrot a kerületben, mire találnak néhány előállítható kövön üldögélőt, padon fekvőt, kukanyitogatót. Már az augusztusi hajléktalanszámláláskor sem leltek 35 „életvitelszerűen” utcán tartózkodónál többet a kerületben. Esetenként tucatnyi rendvédelmis jut egy tilosban cigarettázó, szatyrát markolászó öregre. Kocsis Máté így megérdemli a párt és állam elismerését.

Mégis furcsa, hogy egy fuldoklót jelölnek ki úszómesternek. Elvégre már a népszavazás se volt több kétségbeesett segélykiáltásnál: a nyóckerben olyan fokon sűrűsödik a nyomor, hogy az már elviselhetetlen. Ide telepítik át a lecsúszottjaikat más szerencsésebb kerületek, melyek el is happolják a fővárosi adóbevételek nagy részét, s közben – történelmi folyamat eredményeként – itt koncentrálódik a fővárosi hajléktalanellátás is. A szállók 70 százaléka, az átmeneti szálláshelyek ötöde, az éjjeli menedékhelyek negyede van itt, és most nyitnak még egyet. Mindez tény, de nem érv a hajéktalanok hajszolására.

A lázári logika mentén haladva, legközelebb a védett állatfajok vadászhatóságáért lobbizó Semjén Zsoltot kérik fel az állatvédelmi törvény kidolgozására.