Szép, igaz és drámai

Szeptember 16-i számukban Pataki Pál érdekes, értékes és nagyon megszívlelendő gondolatot vet fel (Marslakók helyett roma nyomozót!): olyan filmeket kellene alkotni, amelyekben a cigány hős/hősnő pozitív szereplő, hasonlóakat az 1950-es években keletkezett, a néger főszereplőt pozitívan ábrázoló amerikai játékfilmekhez, amelyek hozzájárultak az amerikai színesbőrűekről való közgondolkodás átalakításához.

Továbbgondolva az ötletet, úgy vélem, hogy ma Magyarországon már kedvezőbb forma lehetne egy televíziós sorozat. Ez könnyebben eljut a legszélesebb közönséghez, és ami a fő cél: a kistelepülésen élőkhöz és a romákhoz. Csak nehogy valamiféle Kusturica-utánérzések legyenek! Még kevésbé a Győzike-show utánérzései!

Sok drámai és lírai történetet ismernek a roma kistérségi koordinátorok és a roma mediátorok. Szépek és mindenekelőtt igazak ezek a történetek. Igazak, mert szólnak a romák hibáiról, tévképzeteiről, sőt az egyes romák által elkövetett bűncselekményekről is. Szólnak azokról a tragédiákról, amikor a romák az övéik soraiból kikerülők áldozatává válnak. Szépek is ezek a történetek, mert szólnak emberségről, a bizalom elnyeréséről, a gondolkodásmód kedvező változásairól, a segítőkről és az együttműködésről. Jómagam a minap készítettem telefoninterjút egy nógrádi roma mediátorral, aki sok ilyen történetet mondott el. Emlékszem arra a papra is, aki arról mesélt, hogyan szabadították meg az önkormányzattal együtt dolgozva egy falu roma lakosait a közeli városból jött roma uzsorásoktól. Emlékezem azoknak a romáknak a fájdalmára, akik hiába tanultak, hiába szereztek képzettséget, nem tudtak elhelyezkedni, mert pusztán arcszínük alapján azonosították őket azokkal, akikkel szemben sajnos okkal bizalmatlanok a munkáltatók.

Hivatali pályám legszebb emlékei közé sorolom annak a roma édesanyának a látogatását, aki télen, hóviharban, egy gyárban végigdolgozott éjszakai műszak után háromszáz kilométert utazott, hogy elintézze az éppen külföldön ösztöndíjasként tanuló lánya hivatalos ügyét. Láttam a sebesre dolgozott két kezét – de férjével együtt úgy nevelte a gyermekeit, hogy az egyik lánya PhD-fokozatot ért el, a másik lánya pedig elismert művésze lett a szakmájának.

Vannak történetek: szépek és kevésbé szépek, drámaiak, tragikusak és vidámak is. Vannak, akik hitelesen el tudják mondani.

Csak legyen alkotó, aki megragadja a témát, és legyen fórum, amely közreadja úgy, hogy széles közönséghez jusson el!

Szabó-Pap Gabriella nyugdíjas, Budapest

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.