A változás embere
A nemzetközi sajtót olvasva leggyakrabban a zseni vagy a látnok szó bukkan fel az Apple legendás kitalálója kapcsán. Jobs – aki nevelőszülei garázsában legjobb barátjával, Steve Wozniakkal kezdett el dolgozni az első számítógépen – önmagát leginkább a „változás emberének” (change agent) tartotta. Aki rámerészkedik arra a kockázatos ösvényre, amitől a többség inkább távol tartja magát.
Jobs élete nagyon amerikai történet. Hogyan lesz a szerény körülmények közül induló, örökbe fogadott tehetségből sikeres vállalkozó, egy új iparág megteremtője. Akit aztán belső hatalmi harc végén csúnyán kiebrudalnak saját alapítású cégétől, hogy egy jó évtized elteltével megmentőként könyörögjék és várják vissza. S miután újabb zseniális termékekkel nemcsak talpra állította, hanem megkerülhetetlen szereplővé tette a veszteséges Apple-t, a halálos betegség tudatában olyan eleganciával és méltósággal vonuljon vissza a világ egyik legértékesebb vállalatának éléről, amire kevesen képesek.
Többen azt mondják, hogy amikor egy sikeres cég alapító-tulajdonosa maga is márkanévvé válik, az illető könnyen érinthetetlennek és halhatatlannak hiheti magát. Jobs a kezdetektől kerülte ezt a csapdát. Tudta, hogy korlátozott ideje van, s ami neki jutott, azt mindenképpen az invenció szolgálatába kell állítania. Az invenció volt a mantrája, ötletei megvalósításában nem ismert semmilyen kompromisszumot. Azt sem tartotta tragédiának, ha egyes fejlesztései megbuktak. Tudta, hogy ez a siker ára.
A sötét garbót és koptatott farmert viselőmilliárdos generációk életstílusát határozta meg. Radikális módon változtatta meg, ahogy a XXI. század elején zenét hallgatunk, filmeket nézünk vagy éppen egymással szöveges üzenetet váltunk, telefonálunk. Ügyes marketinggel pedig kifejezetten barátságossá, szimpatikussá tette a kaliforniai Szilícium-völgyből induló cégét, amely hadat mert üzenni az olyan számítástechnikai óriásnak, mint az IBM. A kicsit pimasz, de bátor hozzáállás ügyesen eltakarta Jobs kontroll-megszállottságát. Mindenről, a legkisebb részletről is tudni akart.
Aki „harapott almás” logóval ellátott készüléket vásárol, annak a gyártó szabja meg, hogy mit lát és hall a ketyeréjén. Felismerte, hogy nem elég az érintőképernyő és amenő dizájn, az üzlet a tartalomszolgáltatásban van. A számítógépgyártóból digitális médiavállalkozást és technológiai konszernt faragott. A recept egyszerűen hangzik: minél több fogyasztót online tartani, s közben zenék,mozgóképek, elektronikus könyvek vagy alkalmazások eladásával behálózni a felhasználót. Függővé tenni. Mert kikapcsolni, lekapcsolódni a legnehezebb.
Azt is olvasni a világhálón, hogy az Apple-nél mostantól tényleg új korszak kezdődik. Mivel senki sem ér majd Jobs lábanyomába, a készpénztartalékokban úszó vállalat veszít bátorságából, innovatív erejéből. Más szóval egy átlagos, normális cég lesz.
