Külön zúgjon azért a 36 éves férfiért, akit akkor sodort el a lúgos ár a hídon, amikor visszaindult sorstársait menteni. Konduljon meg a testileg-lelkileg sérült túlélőkért, akik máig viselik a tragédia következményeit és mindazokért, akik azóta sem találják helyüket új otthonaikban. Mert még nem kert a kert, nincs gyümölcsös, veteményes, elúszott a szögekkel, csavarokkal, kalapáccsal, szögkihúzóval jól felszerelt kis műhely, már sosem lesz helyén semmi, hiába árulják a nagyáruházban, már nem találja az öreg. Nem ott áll a fa – az új lakóparkban új generációnak kell felnőnie, mire árnyat ad. S mert minden messze lett, messze van.

Az újjáépítés még folyik. Látható, szép eredményekkel és láthatatlan haszonélvezőkkel.

Félrevert harang szóljon ezért arról a zabrálásról, ami a tragédia után folyt-folyik. Fidesz-közeli cégek gazdagodtak a vörösiszap-katasztrófa utáni újjáépítésből. Offshore cégeket tettek villámgyorsan „szalonképessé” az állami kármentesítési munkák milliárdjaiért. A Vidékfejlesztési Minisztérium által szerződtetett kármentesítési fővállalkozó, az állami Mecsekérc Zrt. a paraván: 18 milliárd forintot oszthat szét ilyen magántársaságok között, amelyek azután láthatatlan kezekbe osztják tovább a pénzt és a munkát. Hogyan is birkózna meg három és fél milliárdos megbízásával a 24 fős, novemberig Simicska Lajos és Nyerges Zsolt Fidesz-közeli vállalkozók svájci cégével egy helyre, azonos ügyvezetővel bejegyzett Pentávia Kft., ha nem úgy, hogy továbbadja feladatai jó részét jó kezekbe? Eközben az állami társaság saját díjazása a tetemes összeg tíz százalékát sem éri el. Naná. A több mint 90 százalékot jól körülhatárolható, azonos tulajdonosi kör kapja meg, s hogy kit éltetnek a feladatok továbbadásával, kik az al-alvállalkozók, azt nem köti az adófizetők orrára. Százmilliókért lehet anonim módon beszállítani térkövet, kavicsot, földgépet, ablakot, ajtót piaci verseny nélkül. Legyen háromszor olyan messze a dolomitbánya, mint ahonnan a tragédia után közvetlenül szállították az építkezéshez az anyagot – nem számít.

Sokan megérezték, amikor a katasztrófa bekövetkezett, hogy itt az idő!

Emberfeletti munkával épült újjá a térség – áll a kormány honlapján. Igen. Ez igaz. De az is, hogy emberfeletti gyorsasággal kellett futószalagon offshore-ból hazaivá legalizálni a milliárdos megbízásokat kapott magántársaságokat.

Ma álljunk meg egy percre, s gondolkodjunk el, kinek mit hozott az emberfeletti munka. Az eltelt egy esztendő. Kik az áldozatok, kik a vámszedők? Itt az idő.