Hókuszpókusz Martolcsy-módra
Ha azt mondják, hogy érthetetlen ez a költségvetés, akkor nem járnak messze az igazságtól – ismerte el Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a 2012-es büdzsé sajtóbemutatóján. – De ha közelebbről megnézik, kiderül, hogy minden fontos területre több pénz jut, így oktatásra, közbiztonságra, államigazgatásra, társadalmi felzárkóztatásra és gazdaságfejlesztésre.
Tovább nem sorolta, mert ezzel teljessé vált a lista. Az elrugaszkodás évének nyilvánított 2012 költségvetése meglepően optimista képet sugall, tükrözve a pénzügyminiszteri funkciót is ellátó Matolcsy habitusát. Nem lehet másra fogni, hogy az euróövezeti válság kellős közepén 268 forintos euróárfolyamra alapozzák a büdzsét, noha nem találni ma olyan közgazdászt, aki a közeljövőben 280 forint alatti kurzussal számolna (ma reggel a 300-hoz közelített). Minthogy arra sem tennék le a nagyesküt, hogy jövőre háromszázalékos ütemben nő a beruházások volumene. És ebbe még nem értendők bele a német autógyártók folyamatban lévő fejlesztései, csupán az uniós források hatékonyabb felhasználása révén sikerülne teljesíteni ezt a célt.
Merész képzelőerőre vall, hogy a magyar kis- és középvállalkozókra rászabaduló 300 milliárd forintnyi uniós többletforrás majd azonnal felpörgeti a gazdaságot. Ez legfeljebb ahhoz lehet elég, hogy a vízszint fölött, azaz még éppen a növekedés látszatát keltő stagnálás állapotában tartsa az országot. Matolcsy büszkén ígéri, hogy a belföldi fogyasztás is növekedni fog. Megítélés kérdése, hogy 0,2 százalékos tervezett többletet sikerként lehet-e értelmezni, az viszont kétségtelen, hogy a devizaárfolyamok, a végtörlesztések és az adóemelések a lakosság költekezési hajlandóságán mély nyomot hagynak.
Aki azt hiszi, sőt kommunikálja, hogy a reálkeresetek eddigi négyszázalékos növekedése egyenest a boltok kasszájában landol, az valószínűleg más bolygón él. A Start-munkásoknak felkínált havi 48 ezres fix fizetés vonzerejét illetően is komoly kétségek támadnak az emberben, de az, hogy a remélt kétszázezer ember a gátakon összegyűjtött keresetét a fehérgazdaságban elköltve növekedési pályára állítsa az országot, vágyálomnak tűnik.
A bevételek megalapozottságát illetően is kételyek merülnek fel. A sokszorosára emelt játékadó, a gépkocsik átírási illetékének egekbe emelése, az áfakulcs felsrófolása olyan szükségmegoldás, ami rendszerint visszafelé sül el. Rengeteg a bizonytalansági tényező, a költségvetést megalapozó kapcsolódó jogszabályok benyújtása pedig késik.
Ami biztos, az a kegyelmi időszak vagy türelmi idő, amit a kormány a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosításával magának szerzett, 2011. december 31-én lejár. Utána már nem lehet büszkélkedni a szufficites büdzsével, az országot finanszírozó külföldi befektetők nem dőlnek be a hókuszpókuszoknak, adja elő akár Matolcsy György, akár maga Orbán Viktor. És akkor a tartható és takarékosnak minősített büdzsé egyből tatarozandóvá válik.
