Azért kellett távozniuk, mert megpróbálták elmagyarázni az új pultosnak, mit kellene másként tennie ahhoz, hogy a hely hosszú távon is működőképes maradjon. Gondolták, miután a világban megfordultak már néhány hasonló helyzetben lévő ivóban, tapasztalataik jól jöhetnek itt is.

Megkísérelték felhívni a figyelmet arra, hogy ha valakinek már a hónap közepén nincs pénze a legfontosabb számlákra sem, akkor például a háromrétegű, barackillatú budipapír helyett megteszi a hagyományos kétrétegű is, papírtörlő helyett olcsóbb a mosható törülköző, az alkalmazottak pedig zárás után haza tudnak menni az éjszakai busszal, nem kell nekik taxit hívni. Az új csapos azonban rossz néven vette, hogy beleszólnak, miként vezesse a kocsmát, ezért rövid úton kipaterolta őket.

Az üzlet azonban nem ment olyan jól, mint ahogyan azt a pultos remélte, így figyelme hamarosan más külföldi vendégek felé fordult. Úgy gondolta, mivel nekik jobban megy, mint a magyaroknak, belefér, ha az eddiginél többet fizetnek a sörért. Aztán drágábban kezdte nekik mérni a bort és a rövidet is, az addig ingyenes mogyoróért pénzt számolt fel, és akkor is kirakta az asztalra, ha nem kérték. A csapos mindezeken túl már sértegette is a külföldieket, mivel úgy tapasztalta, ezzel ideig-óráig elterelheti a többi vendég figyelmét arról, hogy az ő italaikat is kezdte felvizezni. Gyakran hangoztatta, hogy vendégei közül sokakat becsaptak, és azt sem sajnálná, ha néhányan nem is jönnének többet, így legalább lesz hely a pultnál a magyaroknak is.

A külföldiek egy ideig tűrtek, aztán megelégelték az állandó pocskondiázást és lehúzást. Mivel azokat, akik meggyőzhették volna őket a maradásról, a kocsmáros már másfél évvel korábban kitiltotta, páran új helyet kerestek maguknak. A környéken volt még jó néhány poharazó, köztük nem egy szebb is, jobb is addigi törzshelyüknél. Mások maradtak ugyan, de a korábbinál sokkal ritkábban tértek be a kocsmába, a pénzüket inkább máshol költötték el.

A forgalom visszaesett, és nem csak annyival, amennyivel a külföldiek kevesebbet hagytak a kocsmában. A csapos ugyan tudta, hogy a magyarok gyakran hitelből fogyasztanak, és nemritkán a külföldiektől kérnek kölcsön, ám azzal nem számolt, hogy ha utóbbiak átszoknak a konkurenciához, akkor kisegíteni is az ottani törzsvendégeket fogják. Hogy a veszteségeit fedezze, kénytelen volt árat emelni, a vécéből eltűnt a papír, a törülközőre már csak az üres kampó emlékeztet, azok az alkalmazottak pedig, akiket még nem kellett elbocsátani, mehetnek haza az éjszakai busszal, amire a jegyet is maguknak kell megvenniük.