Azért nem lehetünk biztosak benne, mert az, aki a hatalmi piramis csúcsán ül, maga is bizonytalan. Magyarul megmondva: összevissza beszél.

Egy éve mást sem hallunk a kormányfőtől, mint hogy a magyar alkotmányos forradalom vívmányaként a válság terhét a bankoknak kell viselniük. Hogy a kormány megvédi a bankoktól a népet. Az embereket. És valóban: hiába a figyelmeztetés, hogy lehet utálni a bankrendszert, de a gazdaság nem fog működni, ha párbeszéd helyett egyoldalú intézkedésekkel akkora pénzügyi terhet raknak a nyakába, amitől már képtelen lesz hitelt nyújtani. Tegnap reggel viszont, ha nem is nagyot, de változott a hangnem. Orbán Viktor közölte: a kormány átveszi a megyei önkormányzatok intézményeit s az ott felhalmozott 180 milliárd forint, kezelhetetlen méretű adósságot is, amelyről tárgyalni kíván a bankokkal. Ám, figyelmeztetett, a magyar bankrendszer vállára már sok terhet tettek, ezért óvatosan kell eljárni, a hitelintézetek szempontjait is figyelembe kell venni, mert a gazdaság finanszírozásához hitelre és így bankokra is szükség van.

Hiteles mondatok! Mi történhetett? Takarítás közben Széchenyi leeshetett a könyvespolcról.