Immár bő kilenc hónapja annak, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook közösségi oldalon állami feladatnak nevezte a nyugdíjrendszer működtetését, ami harsány válasz volt mindazoknak, akik esetleg bent maradtak a magánnyugdíjpénztárakban.

Mint tudjuk, a nagyon túlnyomó többség felmondta magánpénztári tagságát, s – kényszerűségből – visszavonult az állami rendszerbe. Ennek a többségnek idézett mondatával Orbán semmit se mondott. A „magyar emberek” több mint fél évszázada megszokták, hogy a nyugdíjrendszer működtetése állami feladat.

Ebben a bejegyzésben azonban a miniszterelnök írt egy elővigyázatlan mondatot: „...nyugdíjbefizetésekből nem költhetnek másra és nyugdíjat nem fizethetnek másból, mint a nyugdíjkasszába beérkező pénzből”.

Az isten a megmondhatója, hogy Orbán honnan vette azt a blődséget, hogy a munkáltatók és a munkavállalók befizetett járulékaiból a nyugdíjak, „úgy, ahogy vannak”, fedezhetőek. Bár éppenséggel azok volnának, ha a járulékokat egyfolytában és arányosan növelnék, csakhogy ez a katasztrófa biztos receptje. Ráadásul az Orbán-kormány versenyképesség-növelő projektjeinek a halála, hiszen a bérre rakodó terhek megjelennek a termékek előállítási költségeiben, azaz versenyhátrányt „termelnek”. Mi pedig nagyon-nagyon versenyképesek akarunk lenni.

Mindezzel elő se hozakodnék, ha Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetőhelyettese a 2012-es költségvetéshez fűzött kommentárjában nem közli azt az Orbánra rímelő blődséget, hogy jövőre a nyugdíjbiztosítási rendszer „a saját lábára állhat”, amiképp az egészségbiztosítás is. (Vagyis az egészségügyre is csak annyit költünk, amennyi a járulékokból befolyik.) Újabb „magyar csoda” van készülőben. Nemrég például Helmut Schmidt, az NSZK volt, nagyon bölcs kancellárja megírta: a német állami nyugdíjbiztosító az összes, általa kifizetett pénz 33 százalékát (!) nem járulékokból, hanem adókból fedezi. Egyszersmind az e célra fordított adóbevételek növelését javasolta, mondván, hogy a bérre rakodó költségek emelése gazdaságpolitikailag visszaüt.

Ha igaz Rogán közlése, miszerint a munkát terhelő adók nem fognak növekedni, akkor kíváncsi vagyok, hogy egy olyan, jövedelemtermelésben Németországhoz képest elmaradott ország, mint a mienk, hogyan fogja a mindenkori nyugdíjakat „csak” a járulékokból fedezni? És miként áll a „saját lábára” az egészségkassza, miközben az orvostudomány egyre bonyolultabb és egyre drágább diagnosztikai és gyógyászati eszközöket zúdít a kórházakra. Végtelenül sajnálom, de azt kell mondanom, hogy a magyar jóléti állam nagy rendszereinek fenntartásához a fogyasztást „némileg” (Rogán) terhelő adók (értsd: áfa) nem lesznek elegendőek, vagy ha igen, akkor a nyugdíjrendszer is és az általános, ingyenes egészségügyi ellátás is szépen összeomlik.