1. A miniszterelnöknek írt nyílt levelet kísérő levél, amit több százan megkaptak, küldője a Fiatal Írók Szövetsége „Nyílt levél a miniszterelnöknek (Sajtóközlemény, 2011. szeptember 19.)

A hétvégén rendezték az erdélyi Kovászna megyében, Árkoson az Erdélyi Magyar Írók Ligájának X. Írótáborát. Az összejövetel témája ezúttal a tehetséggondozás, az irodalmi utánpótlás nevelése volt.

A tábor programjában részt vevő szervezetek – a Magyar Írószövetség, a Fiatal Írók Szövetsége, a József Attila Kör és a vendéglátó Erdélyi Magyar Írók Ligája – vezetői nyílt levéllel fordultak Orbán Viktorhoz, amelyben a miniszterelnök segítségét kérik.

A miniszterelnökhöz már eljuttatott levelet az e-mail végén olvashatja.”

2. NYÍLT LEVÉL ORBÁN VIKTOR MINISZTERELNÖK ÚRHOZ

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának X. Írótáborában, a Kovászna megyei Árkoson összegyűlt írószervezetek (ErdélyiMagyar Írók Ligája, Fiatal Írók Szövetsége, József Attila Kör,Magyar Írószövetség) fordulnak Önhöz. A sikeres nemzetek felismerték, hogy a kultúra biztosítja hosszú távon a fennmaradásukat. Az írószervezetek kiszámítható működése nélkül a magyar irodalomnak nincs jövője, írott szó nélkül pedig nincs fejlődés.

AKárpát-medencében működőmagyar írószervezetek, valamint a hozzájuk kapcsolódó műhelyek, kiadók, folyóiratok bizonytalan körülmények között, javarészt társadalmi munka formájában folytatják anyanyelvápoló, identitásőrző tevékenységüket.

Az irodalmunk utánpótlását biztosító szervezetek kiszolgáltatott helyzetben vannak. A támogatás, amelyet 2011-ben a mai napig nem kaptak meg a művészeti műhelyek, még a túlélésükhöz sem elég.

Az aláírók a Miniszterelnök Úr segítségét kérik.

Árkos, 2011. szeptember 17.

Erdélyi Magyar Írók Ligája (Király Zoltán ügyvezető elnök)

Fiatal Írók Szövetsége (Kollár Árpád elnök)

József Attila Kör (Balogh Endre elnök)

Magyar Írószövetség (Szentmártoni János elnök)”

3. Válaszom

Hát, nagy bátorság kellett hozzá, mit ne mondjak!

Miért nem Kádár Jánoshoz írtok, miért nem Csucseszkuhoz? Miért nem Aczél Györgynek vagy Pozsgaynak?

A nyolcvanas évek közepén az akkori Írószövetség elnöksége és titkársága – amelyeknek ülésén, mint választott JAK-vezető tanácskozási joggal részt vehettem – állandóan miniszterelnökökkel és pártvezérekkel levelezett hasonló hangon, még Németh Miklóssal és Grósz Károllyal is. Azoknak a gyakran hadakozó, máskor csak harcosnak feltüntetett leveleknek következetes, elhivatott, kíméletlen és valljuk be, a haza sorsáért aggódó önérzetes fogalmazói mások mellett Cseres Tibor (elnök), Hubay Miklós (elnök), Kockás Sándor (főtitkár), JovánovicsMiklós (főtitkár), Fekete Gyula, Fodor András (titkársági, elnökségi tagok), Jókai Anna (elnök), Veress Miklós (főtitkár) voltak, címzettjei pedig a fentiek, valamint Berecz János és még sokan mások.

Körleveletek szellemisége és hangulata szerint is (valóságos vagy örökölt nosztalgia) elevenen még mindig ők élnek a fejetekben. Ti ezúttal Orbán testébe és lelkébe költöztetitek a fenti urakat és elvtársakat – az úrhölgyet nem különben –, egyúttal, hogy ne mondjam, a miniszterelnök szellemiségébe is belebúvárkodtok, nem csak a bőre alá.

Végül is – jut eszembe – azok a levelezések is hozzájárultak annak a rendszernek, a cucilizmusnak a bedőléséhez. Ha sokáig tartott is a hősiesség, és sok (történelmi) megalkuvást, áldozatot követelt is, megérte. Nemde? Ha valóban ez a bátor példakövetés indokolta a miniszterelnököt megcélzó leveleteket, hajrá!

Leveletek hangvételéből azonban mást sejtek; azt, hogy ti, írói szervezetek felkent képviselői, írók, továbbra sem akarjátok szervezeteitek életviteléből kizárni a csak politikailag indokolható dörgölőzést ahhoz a (legyen mindenkori) hatalomhoz, amelyik feltétlen lojalitást vár el tőletek. És mindenki mástól, minden más civil szervezettől.

El tudjátok képzelni, hogy ehhez akárcsak alig, távolról, nagyon távolról is hasonló levelet Európa bármelyik más országában megírhat egy művészeti szervezet? Lehetséges ehhez hasonló függetlenség a világon bárhol is Diktatórián kívül? Vajon megengedhetik-e maguknak, hogy ehhez akár csak hasonló hőstettet is elkövessenek az olasz, a német, a francia, a norvég, a dán, a svéd – a szlovák, a szlovén vagy a román irodalmi, művészeti szervezetek?

Az ő szervezeteik – és ezt ők jól tudják – a miniszterelnöküktől, „mátyáskirályuktól” függetlenek! És annak is akarnak látszani! Nem leveleznek.

Szégyellem, hogy nálunk, Magyarországon és azon kívül, minden magyaroknál nem bír felszámolódni – na jó, nem mondom, hogy a szolgalelkűségnek, de mondom, hogy – a hatalommal való kokettálásnak ez a zsigeri megnyilvánulása: nem akárhova, azonnal a miniszterelnöknek írunk, lám, mi megtehetjük. Függés ez, mi más lenne, a függés elismerése, és éppen a hatalmi ág második emberétől. Jól tudjátok, persze – elvárás is ez, lásd fentebb a hagyományait.

Szégyellem, hogy ott van a JAK aláírása, azé a mindenkori fiatal szervezeté, amelynek a nyolcvanas években független titkára voltam, néhány évtizede tiszteletbeli tagja vagyok. Ez utóbbit, legújabb kultúrdivat szerint, meg lehet majd vonni tőlem, JAK-osok, szavazzatok!