Jó tudni, nem kikövetkeztetni, hanem biztos és közvetlen forrásból tudni: a Fidesz egy kriptofideszes fickót próbált az MDF élére állítani, hogy a rivális pártot a csatlósává tegye, ennek érdekében a magánhírszerző cégével akart lejáratásra alkalmas információkat gyártani Dávid Ibolyáról, és erről a megbízásról a cég vezetője az első számú magyar üzletembert, Csányi Sándort tájékoztatta.

FOTÓ: REUTERS CIRO DE LUCA

Jó tudni, nem kikövetkeztetni, hanem biztos és közvetlen forrásból tudni: Áder János és a Fidesz szóvivője a Fidesz nevében hazudott, amikor letagadta, hogy az Egyesült Államok és Magyarország viszonyát Orbán Viktor rontotta meg, amikor szeptember 11-e után nem volt hajlandó Csurka aljas és ellenséges nyilatkozatához viszonyulni.

Jó tudni, nem kikövetkeztetni, hanem magától Orbán Viktortól tudni, hogy a választási győzelem érdekében tudatosan hazudott, félrevezette a választókat, s erről tájékoztatta az USA nagykövetét.

Mindez a tudás legalább esélyt ad nekünk arra, hogy tudjuk, kikkel van dolgunk, és aszerint döntsünk s ítéljünk. Csakhogy ennek vállalhatatlan ára van. Bizalmas nyomozás során lehallgatott telefonbeszélgetés, bizalmas diplomáciai táviratok és jelentések kerültek nyilvánosságra. Ha ezen az úton haladunk, pillanatok alatt megsemmisülnek azok az eszközök, amelyek nélkül demokratikus jogállamokban sem lehetséges a politizálás, a diplomáciai tevékenység, a bűnüldözés és az államvédelem.

Ha nem lehet nagyon szigorú biztosítékok mellett, a kiszivárgás veszélye nélkül lehallgatni telefonokat, bizalmas tájékoztatást nyújtani partnereknek és saját kormányoknak, akkor tényleg kiesnek a politikusok és az államvédők kezéből azok az eszközök, melyeket soha, sehol nem tudtak nélkülözni, és nem is lehet.

A fenti dilemmát a zárt párttanácskozásokból kiszivárgó felvételekkel kapcsolatban is fel lehet vetni. Ilyenekből tudjuk, hogy Tóbiás József és Orbán Viktor miként biztatott a választási szabályok megsértésére, hogy Gyurcsány Ferenc másfél évig csupán tettette a kormányzást és félrevezette a népet s a nagyvilágot az ország állapotát illetően. Ezt is jó tudni, és ezt sem jó. Mert bizalmas tanácskozások nélkül pártpolitizálni sem lehet. Erre azonban még azt lehet mondani, hogy a párt vigyázzon a saját titkaira. Ha nem a hatalom leplezi le őket illegális eszközökkel, akkor legyenek leleplezve.

De az állam, a diplomácia titkai – az más kategória.

A WikiLeaksnek hála ez most már a nagyvilág közös problémája, de ettől csak súlyosabb a számunkra is. Egyébként talán megpróbálkoznék a dilemma olyatén feloldásával, hogy mégis az a legjobb, ha néha valami kivillan – legyen fogalmunk róla, mik történnek a kulisszák mögött –, de elég ritkán és elég kevés ahhoz, hogy a kockázat kicsi maradjon.

A WikiLeaks fellépése óta kicsi kockázatban reménykedni dőreség. Amióta pedig Gyurcsány külügyminisztériuma (igazolandó, hogy valóban Orbán miatt romlott el a magyar–amerikai viszony szeptember 11-e után) közreadta az első Orbán-kormány washingtoni nagykövetének diplomáciai táviratait, nálunk is számítania kell rá minden kormánynak, hogy vele együtt a titkai is elbuknak. Sok hasznos dolgot fogunk megtudni. Sok hasznos eszközt fogunk elveszíteni.