Két nézőpont
Nyomon kell követni az aktuálpolitika rezdüléseit, hogy időben élhessünk a végtörlesztés lehetőségével. A munka nem egyszerűen pénzkereset, hanem karriertörténet, amelyben az élethosszig tartó tanulás alaptétel, a különböző skillek és abilityk fejlesztése magától értetődő, mint ahogy testünk folyamatos karbantartása is az. Az ajánlott szűrővizsgálatokra elmenni, a szükséges beavatkozásokat időben és a legjobb színvonalon elvégeztetni. A nyaralásra se szabad sajnálni az időt, hiszen testünk és szellemünk frissessége csak így őrizhető meg, ráadásul más világok megismerésével szélesedik látókörünk. A kapcsolatháló szövése folyamatos. Öröm és haszon jár vele. Az otthonteremtés szükséges peremfeltétel, de semmiképpen nem életcél. Fentről nézve az is egyértelmű, hogy gyereket csak akkor érdemes vállalni, ha a nevelésével járó költségek fedezete biztosított. S ebbe a jó iskola felkutatása, illetve a majdani versenyképességhez szükséges különóra, edzések és az együtt töltött minőségi idő is beletartozik. Saját időskorunkat is elő kell készíteni, hogy akkor se kerüljünk kiszolgáltatott helyzetbe, ha a kormány egyetlen tollvonással elveszi a nyugdíj-megtakarításunk nagyobbik részét.
Alulról nézve is minden egyszerű. Enni kell. Végigülni a tanítást anélkül, hogy a tanárnő vagy Balázs az első sorból kiszúrná, hogy lyukas a cipő, még mindig nincs kabát. Ügyesen kell hazudni, ha kérdez a szomszéd, a védőnő vagy az uzsorás. Apu és anyu nincs otthon. Alulról nézve a lakásszerzés és -megtartás egész életre szóló feladat. Súlyos lemondások, nyaralás nélküli nyarak, turkálós ruhák eredménye. Örül az ember, ha hitelképesnek minősítik, nem kötözködik a részletek miatt. A többin majd később gondolkodik. Mindig azt a csekket kell befizetni, ami előbb jár le. Az idő fontos. A túlórák meg a másodállás miatt alig jut valamire. A rákszűrésről is elfeledkezik, magas vérnyomását nem ellenőrizteti, majd legközelebb. A gyereket inkább a kutya neveli meg a szomszédok. De hát folyton jönnek a számlák, és az iskolába is be kell fizetni kirándulást, különprogramot, erdei iskolát, nyakkendőt, egyenpólót, edzést és osztálypénzt. Nem kötelező persze, de különben bőg a kölyök, hogy lenézik. Az asszonynak is kell néha egy rongy. A férfinak meg egy-egy extra hétvége haverokkal és sörrel. Alulról nézve odafent mindenkinek maga felé hajlik a keze. Bármit is döntenek, ők járnak jól. De néha úgy érzi, neki is jár némi szerencse. Plazmatévé, külföldi út, autó, havonta egyszer teli bevásárlókocsi, Gucci táska. Nem baj, ha hamis. Néha bármire hajlandó lenne azért, hogy neki is legyen mindaz, ami fönn van.
Lentről nézve néha egyetlen nagy irracionális vágy az élet. Fentről nézve logikus lépések sora. Nézőpontot váltani szinte lehetetlen.