Mégsem tehetünk másként, ha nem akarjuk becsapni magunkat. Egy irracionális gazdaságpolitikának is lehetnek racionális elemei.

Az elmúlt év legdurvább jogtipró lépései közé tartozott, hogy a munkavállalók jelentős részét gyakorlatilag megfosztották a sztrájk jogától. Ebbe nem lehet beletörődni. Most pedig a munka új törvénykönyve lehetőséget adna a munkaadóknak, hogy feudális hatalommal uralkodjanak alkalmazottaik magánéletén, megköveteljék tőlük, hogy magánemberként is kövessék munkaadóik normáit. Öntudatos polgár ezt a gyalázatot nem tűri. Azt kivált nem, hogy akár még terhességi tesztre is kötelezhessék a munkakeresőt. A munkaadó a tervezet szerint mindenkit kirúghatna korlátozás nélkül, aki a dolgozók érdekeiért kiáll, miközben még csak egészséges, biztonságos munkahely biztosítására sem lenne köteles. A szakszervezeteknek pedig még azt is megtiltanák, hogy munkaügyi perekben a tagjaikat képviseljék. Mindez vérlázító.

Viszont. Tudomásul kell végre venni, hogy a munkanélküliséget érdemben és fenntartható módon nem lehet adminisztratív eszközökkel védett, közpénzekből, állami támogatásokból fenntartott munkahelyekkel és robot jellegű közfoglalkoztatással enyhíteni. A közszférán kívül annyi munkahelyre lehet számítani, amennyire életképes vállalkozásokban szükség van. Ilyenből annál több lesz, minél rugalmasabban alkalmazkodhatnak a munkaadók a mindig változó piachoz. És fordítva. A foglalkoztatás szintje kirívóan alacsony, a gazdasági kilátásaink borúsak, a munkajogi szabályozásunk pedig rugalmatlan és agyonbonyolított.

E helyzetben felelős polgárnak és politikusnak sok mindenre rá kell bólintania. Igenis, lehessen rugalmasabban meghatározni a munkaidőt, és a túlmunkát legyenmód szabadnapokkalmegváltani. A garantált bérminimumhoz (szakmunkás minimálbérhez) nem kellene ragaszkodni, mert a bevezetése öt évvel ezelőtt sem volt jó ötlet. A magyar munkavállalónak a magyar gazdaság állapotához képest bizony sok a szabadsága, nevetséges harcolni azért, hogy továbbra is 45 és ne 51 éves korára érje el a 30 napot. (Ha a Liga ebben az ügyben tényleg eredményesen harcolt, az igen sajnálatos.) Nem kellemes igazság, de ettől még az, hogy minél nehezebb munkavállalót elbocsátani, annál nehezebb fölvenni is. És fordítva. S amennyire elfogadhatatlan, hogy bármelyik szakszervezeti vezetőt bármikor ki lehessen rúgni, annyira tarthatatlan a mostani szabályozás is, mely csekély támogatottságú szakszervezeteknek is vétójogot biztosít, és nem korlátozza a védett szakszervezeti tisztviselők számát.

A helyem sem, a kompetenciám sem elég ahhoz, hogy minden módosítási szándékot véleményezzek, de az biztos, hogy minél nehezebb a helyzet, annál fontosabb kimondani a nehéz igeneket is.