Adott egy pártvezetés, ami jólrosszul, barátságtalan környezetben próbálja navigálni a pártot. S adott egy hiperaktív belső ellenzék, ami sajtókapcsolatainak, szervezeti erőforrásainak ügyes kihasználásával, médiaszereplésekkel folyamatosan nyomás alatt tartja e vezetést. Az eredmény: a párttal kapcsolatos hírek megosztottságról, ellentétekről, belső küzdelmekről szólnak.

Nem csoda, ha a választók nem áramlanak tömegével e párthoz. Végül is ha egy párt legismertebb politikusa folyamatosan azt mondja, hogy a párt rossz úton halad, a választók hajlamosak lesznek ezt elhinni neki. Hasonló az MSZP mostani belső vitája az SZDSZ parlamentből való kieséséhez vezető agóniájához abban is, hogy a párt vezetésével szembehelyezkedők magukat mintegy morális piedesztálra emelik: jelen esetben úgy téve,mintha a vita azMSZPmegújításáról szólna. Ez azonban naiv feltételezés. Gyurcsány Ferenc két évig állt azMSZP élén, öt évig volt miniszterelnökként legmeghatározóbb politikusa, máig leggyakoribb szereplője. Ha ennyi idő, a 2004-es sikeres entré és a 2006-os választási győzelem adta legitimáció nem tette lehetővé az MSZP „megújítását”, ugyan hogyan lehetne erre képes most, Magyarország egyik legnépszerűtlenebb politikusaként?

Nem, a vita tétje az, lesz-e, le het-e szerepe Gyurcsány Ferencnek a jövő MSZP-jében. A harc nem tartalmi vagy ideológiai, hanem kifejezetten hatalmi küzdelem, amelyben a hatalomba visszakapaszkodni igyekvő egykori miniszterelnök áll szemben a gyurcsányi örökséget elhagyni igyekvőkkel.

Az MSZP hatalmi harca persze a szocialisták belügye. Az azonban minden, a Fidesz kormányzásával elégedetlen ember számára lényeges kérdés, milyen formában vág neki a baloldal a következő választásnak.

Márpedig azt nehéz lenne vitatni, hogy Gyurcsány Ferenc 2014-ben nem tudja legyőzni Orbán Viktort –három okból sem.

Egyrészt az MSZP-nek pontosan azokat a szavazókat kellene viszszanyernie 2014-re, akik 2010-ben elutasították a Fidesz által leegyszerűsítően csak „elmúlt nyolc évnek” nevezett időszakot. Igen, egy részük mára csalódott a Fideszben – de ez miért lenne ok arra, hogy megváltoztassák véleményüket a 2010 előtti időszakról? Ha azt is gondolják, hogy a Fidesz megszorításokat hajt végre – miért szeretnék meg ettől a korábbi megszorításokat? Ha úgy is vélik, hogy a Fidesz megszegte ígéreteit, miért kedvelnék ettől jobban azt, aki ezt korábban megtette, sőt be is vallotta?

Gyurcsány Ferenc neve egybeforrt a 2010 előtti korszakkal, és – indokoltan vagy indokolatlanul – személye máig az őszödi beszéddel és a 2006. őszi eseményekkel kapcsolódik leginkább össze. Az MSZP legsúlyosabb problémája ma magas elutasítottsága. Vajon mi a valószínűbb: hogy e magas elutasítottsága az utóbbi másfél év eredménye, vagy inkább az, hogy az MSZP-nek máig nem sikerült a Gyurcsány-időszakot elfeledtetnie?

A Fidesz minden hibája dacára a Gyurcsány-korszak iránt nincs és nem is lesz széles körű nosztalgia. Ha az MSZP 2014-ben a Gyurcsány-korszak „eredményeivel” akar kampányolni – ahelyett hogy izgalmas, új víziót vázolna fel –, legfeljebb az LMP és a Jobbik szavazatait növeli.

Ráadásul az egykori kormányfő és támogatói mintha rossz helyen keresgélnék a meghódítandó szavazókat. A szocialisták 2010-ben nem elsősorban budapesti, városi és értelmiségi bázisaikat vesztették el. A legnagyobb veszteségeket az alacsonyabb jövedelműek, a szegényebb országrészekben élők, a hagyományos munkásbázis körében szenvedték el. Őket kellene visszanyerni a Fidesz legyőzéséhez – ám éppen az ő körükben a legnehezebb elképzelni, hogy Gyurcsány Ferenc stílusa, politikusi múltja és üzenetei visszhangra találnak.

Nem mintha az exkormányfő az egykori SZDSZ bázisában nagyobb támogatottságnak örvendene. Gyurcsány állítólagos népszerűsége a liberális szavazók körében egyike azon politikai toposzoknak, amit semmilyen adat nem támaszt alá. Az egykoriminiszterelnök nem tudta elszívni az SZDSZ szavazóit, amikor sikeres volt: 2006-ra az MSZP és az SZDSZ is növelte támogatóit a korábbi választásokhoz képest. Amikor pedig Gyurcsány Ferenc népszerűsége általában csökkenni kezdett, a liberális szavazók különösen csalódtak benne. Gyurcsány Ferenc 2006 nyarán 67 ponton állt az SZDSZ szavazói körében – 2008 nyarára ez 24 pontra csökkent. Ma mitől lenne sokkal magasabb ez az érték?

Végül, az MSZP aligha tudná önállóan legyőzni a Fideszt – ez korábban is csak szövetségesekkel sikerült. Az MSZP legfontosabb – még ha vonakodó – potenciális szövetségese, az LMP azonban nem teheti meg, hogy együttműködik Gyurcsány Ferenccel. Az LMP-t többek között a 2006. őszi események, az akkori politikai elit cinizmusa hívta életre. A párt számára éppen elég nehéz lenne a Fidesszel szemben az MSZP-vel mint párttal összefogni. Gyurcsánnyal összefogni azonban az identitás feladása volna. Gyurcsány Ferenc – számos támogatójának elhivatottsága, felkészültsége és jó szándéka dacára – ma versenyhátrányt jelent a baloldalnak, amit aktív, de igen korlátozott elérésű támogatóinak közössége nem tud kompenzálni. A lelkesen és hangosan leadott szavazat is csak egy szavazat. És ma több szavazó akad, aki soha nem szavazna egy Gyurcsány vezette MSZP-re, mint aki csak akkor voksol a szocialistákra, ha Gyurcsány Ferenc forgatókönyve valósul meg – még akkor is, ha ez utóbbi tábor főként újságcikkekben, értelmiségi fórumokon és televízió-műsorokban esetenként hangosabbnak tűnik.

Nem tudjuk, az MSZP mai vezetése belső támadások, konfliktusok és ellentétek nélkül milyen pártot hozna létre 2014-re. Végtére is amikor az MSZP legutóbb ellenzékben találta magát, másfél év után még csak nem is körvonalazódott az a program és az a személy, ami/aki végül 2002-ben legyőzte a Fideszt. Azt inkább tudjuk, mit gondolnak az emberek egy Gyurcsány Ferenc dominálta MSZP-ről –véleményt mondtak erről korábban, és véleménytmondanak napmint nap a közvélemény-kutatóknak. Ez a vélemény pedig egyáltalán nem kedvező. A belső ellentétek hiánya, a Gyurcsány jelentette kihívás elmúlta nem garantálná, de legalább lehetővé tenné az MSZP sikerét.

Fennmaradása garantálná tartós gyengeségét.

A szerző politológus, stratégiai igazgató, Republikon intézet