Olcsó dolog volna itt azon ironizálni, hogy a strukturális és szórakoztató-faktorügyi reformszerű intézkedések, a közmédia kicsit törvényellenes legyilkolása után, a takarékosság és a forradalmi hevület jegyében egyszer csak arra ébredtek a magyar közszolgálat döntéshozói, hogy a legjobb lesz, ha a már-már szokásosnak mondható csatorna-újrahúzás egyik állomásaként a miniszterelnök egyik legfőbb tanácsadójának kedvese a Duna TV stábját erősíti a jövőben.

Már csak azért is olcsó volna, mert egyelőre nem tudni, mit nyújt majd a kétségkívül képességes Kapócs Zsóka a képernyőn a Mága Zoltánnal közös zenés szórakoztató show-műsorban a Dunán. De hát ez már csak egy ilyen olcsó újság, humorérzékünk is olyan alpári. A tévéknek néha tényleg nem árt az újragombolás, s ha ezt éppen Béres Alexandrával képzelik vagy a Bagi–Nacsa duóval, hát legyen. Ott lesz még Csiszár Jenő és a mindig objektív Obersovszky Péter is, úgyhogy olyan nagyon sok okom tényleg nincs az aggodalomra.

Hanem az ezt az egészet beharangozó közlemény, amelyet a lírai nevű Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) adott ki az Országos Sajtószolgálaton keresztül, már kicsit problémásabb. Azt írja az MTVA, hogy „október elsejétől folyamatosan jelentkeznek a közszolgálati csatornákon azok a műsorok, amelyekben bizonyítani fogják: a közszolgálati televíziózás és rádiózás vissza kívánja foglalni az őt megillető helyet a magyar médiapiacon”.

Mire ez a nagy elbizakodottság?

A köztévé híradójának nézettsége a kormányváltás óta csak csökken, az egyéb műsorsávokat talán most hagyjuk is. A kétharmaddal sújtott hazában sem hülyék a nézők: ha úgy érzik, a híradás pártos, kiegyensúlyozatlan, egyszerűen távkapcsolóért nyúlnak – és egy másik kiegyensúlyozatlan híradóra kapcsolnak, ahol legalább gyakran kúszik a képernyőre emberi plazma, ahol rémtettek kerülnek terítékre fél hétkor, s ahol ugyanúgy nem szereznek tudomást fontos eseményekről.

Ja, hogy a köztévé híradójának megújulásáról amúgy nem szól a közlemény? Arról sem?

A médiapiacon való helyét meg az dönti el, hány nézőt képes leültetni a doboz elé a csatorna. Ez nem hitbizományi kérdés. Nincs olyan, hogy „megillető hely”. Műsor van, meló van, hangulat van, hangnem és stílus van, érzés van és néző van. Vagy nincs.

A közszolgálatiaknak többnyire nincs. Legalábbis nem annyi, amennyit szeretnének maguknak. Újraterveznek, oké, arcokat vesznek. De nem lehetne szerényebben, miközben a közpénzből fenntartott tévét egyelőre a lőtéri kutyán kívül csak néhány perverz nézi kitartóan? Pedig a legtőkeerősebb médiabefektető, az állam csinálja. S bár kormányzati szinten ismét az optimizmus a legfőbb instancia, meg szeretjük is a pátoszt nagyon, egy rossz realityvel még a Kapócs Zsókával súlyosbított Mága Zoltán sem képes felvenni a versenyt, ez azért borítékolható. És nem is kell, nem is baj.

Más a feladat. „Visszafoglalás” helyett elég az is, ha jó, nézhető, értékes műsorokat és nyomokban hihető Híradót készítenek.