Távol álljon tőlem, hogy okos professzornak képzeljem magam, de elmondanék az uraknak egy történetet, ami talán elgondolkoztatja őket.

Egyik üzletláncunk bevezette az automata üvegvisszaváltást. A szokásos betétdíjas üvegeken kívül a gép visszaváltja a PET-palackot, 10 forint/10 db, és a sörösdobozokat, 10 forint/5 db. Egyik szombat délután vásárolni mentem, és elvittem magammal néhány betétdíjas üveget, hogy visszaváltsam, ne porosodjon a spájzban.

Kissé megdöbbentett, amit a visszaváltó gépnél láttam. Amikor odaértem, éppen akkor távozott egy család 4-5 hatalmas üres nejlonzsákkal, amibe nyilván csak PET-palackokat lehetett tenni, az üveget nem bírta volna el. A helyükre egy másik család állt, szintén nagy nejlonzsákokkal, vagy hat darabbal, tele PET-palackokkal, és szorgalmasan adogatták a gépbe. Mondhatná valaki, hogy milyen környezettudatos családok vannak nálunk, de azt hiszem, nem ez volt a fő motivációjuk. A város ugyanis tele van szelektív hulladékgyűjtő helyekkel, ahol gyorsan, sorállás nélkül megszabadulhattak volna a palackoktól, és környezettudatosak maradnak.

Szerintem az ok egyszerűbb, szükségük van a darabonkénti egy forintra is. Egy nejlonzsákba, mivel a palackokat nem lehet összegyűrni, mert úgy nem veszi át a gép, 50-60 darab palack férhet be, ez hat zsákkal számolva 360 forint, amit kaphatnak érte. Ha belegondolunk abba, hogy mennyi idő alatt fogyaszt el egy család 360-szor másfél, azaz 540 liter ivóvizet, feltételezhetjük, hogy még valahonnan gyűjtögették is a palackokat. Nem hajléktalanok, elesettek voltak, látszott rajtuk az otthon gondozottsága.

Szóval, ilyeneken kellene elgondolkozniuk azoknak, akik mások jövedelméről döntenek egy tollvonással. Ha nem megy a gondolkozás, próbálják ki a palackvisszaváltást és azt, amiért szükséges ezt megtennie a családoknak.

Ábrahám Zoltán Székesfehérvár