Ha a változtatás megtörtént volna, akkor esetleg értelmezhető lenne a többkulcsos egykulcsos adó fogalma, a harmadik köztársaság leggyengébb teljesítményt fölmutató minisztereinek és államtitkárainak rangsorában előkelő helyet kiharcoló Matolcsy György és Hoffmann Rózsa feltétlen és irracionális védelme, Szijjártó Péter bohóctréfának tetsző tevékenységének támogatása, mi több, még az üveglappal fedett alaptörvény asztalának üzembe helyezése is. Minthogy az egyebekben messzemenően pontos Lázár János és társulata nem nyújtotta be az államforma-változtatást javasló tervezetet, így legjobb akaratunk ellenére is kénytelenek vagyunk azt feltételezni, hogy Orbán Viktor és kormánya komolyan gondolja azt, amit csinál.

Ennek nyomán nincs okunk kételkedni Hoffmann oktatási elöljáró szavaiban, amelyek szerint az úgynevezett köznevelési rendszerben minden gyermeknek meg kell tanulnia a János vitézt, mert abban „sűrűsödve ott van a magyarságunk”.

A miniszterelnök Dabason mondott nagy ívű beszédet, melyben leszögezte: olyan oktatási rendszerünk lesz, amely a munkaerőpiacra készíti fel a diákokat. A két közlés konklúziója: a munkaalapú társadalom orbáni víziójában nincs helye a citált művel kapcsolatban kihívásokkal küszködő Pörzse Sándornak, valamint a Petőfi-mű elsajátításával késlekedő sorstársainak.

Hasonlóan szimplifikált rétori teljesítmények s ellentmondások borítják el a horizontot, mióta Orbán Viktor átvette a kormányzást. A miniszterelnök követhetetlen kommunikációt és politikát folytat: az intézkedéseire használt unortodox szót legpontosabban talán őrültségként fordíthatjuk magyarra, s mindeközben az illetékes tárcák soha nem látott ötletfesztivált rendeznek a reformok végrehajtása előtt.

Ám a legfájóbb ebben a történetben az, hogy a dermesztően esetleges lépések sorozata, valamint a fantaszta gazdasági miniszter manőverei között is akad kérdés, amiben szembeszökően következetes a kormány: döntéseinek többsége a kevésbé tehetőseket, az elesetteket sújtja (az egykulcsos adó, a felsőoktatás tervezett átalakítása, a minimálbérnél sokkal kisebb összegért kötelezően kínált közmunka...). Fölfoghatatlanul hideg jobboldali kurzus uralkodik, a magyar társadalom kétharmada mára meg is elégelte e politikát: úgy véli, rossz irányba mennek a dolgok. Megint a könyörtelenség lesz Orbán veszte.

Tamási Áron azt üzente 1940-ben, amikor a magyar honvédek bevonultak Erdélybe: „Az igazságot is meg lehet szokni.” A varázserejét vesztett Orbán azt nem érti meg: az igazságtalanságot lehetetlen.