Amikor az ENSZ utasítást adott arra, hogy megoldás szülessen a Palesztinában folytatott küzdelemre a zsidó bevándorlók és az ország eredeti arab palesztin lakossága között, kiadta az ENSZ Általános Bizottsága a 181. számú határozatát, amely két állam megalapítására hívja fel a feleket. Azonban 64 év elteltével még mindig csak Izrael állam megalapítása valósult meg, és a palesztin nép, melyet erőszakkal fosztottak meg földjüktől, és földönfutóvá tettek, még mindig megszállás alatt várja a határozat második részének teljesítését, egy független palesztin állam kikiáltását (amelynek területe a nemzetközi határozat alapján a történelmi Palesztina összterületének 49%-át kellett volna képeznie).

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) elfogadta az 1991-ben megrendezettmadridi békekonferencián való részvételt (melynek megrendezését az USA forszírozta) annak alapján, hogy a leendő palesztin állam határai az 1967-es határok legyenek, amit már a szervezet korábban, az 1988-as függetlenségi nyilatkozatban határozott meg. Ez önmagában egy fájdalmas történelmi engedmény volt a palesztin nép részéről, mivel csak 22%-nyi területet biztosított számára az ENSZ által meghatározott és Izrael által elfogadott 45%-nyi terület helyett.

Immár 18 év telt el azóta, hogy a PFSZ és Izrael megkötötték a norvég fővárosban az ún. oslói egyezményt, ami szabályozza a békefolyamat alapelveit, és két egymás melletti független állam megalakulását eredményezte volna legkésőbb 1999 végéig. Azóta Izrael menekül e kötelesség teljesítése elől, és megpróbálja tovább húzni a palesztin területek felett gyakorolt megszállását a palesztinok kiűzésével és az újabb zsidó telepek megépítésével.

Erre a legjobb bizonyíték az, hogy a palesztin területeken élő zsidó telepesek száma az oslói egyezmény aláírása óta 236 ezerről több mint 500 ezerre duzzadt, továbbá léteznek olyan izraeli tervek is, melyek ennek a számnak a megduplázására törekednek, főleg az elfoglalt Jeruzsálemben. Ezért utasította el Izrael folyamatosan az összes olyan törekvést és kísérletet, amely komoly tárgyalások lefolytatatásához vezetett volna. Az utolsó ilyen manővere az Obama elnök által tett javaslat elutasítása volt, ami az 1967-es határokat rögzítette a jövőbeli tárgyalások kiindulópontjaként, valamint a francia javaslat elutasítása, ami az EU által elképzelt megoldásra épült.

Mivel az összes megoldási kísérlet zsákutcába futott az izraeli fél makacsságának köszönhetően, nem maradt a palesztin nép előtt más megoldás, mint a nemzetközi közösség legfelsőbb szervének szerepét betöltő ENSZ-hez fordulni azzal a kéréssel, hogy hajtsa végre a 181. számú határozatának második részét, azaz egy palesztin állam létrehozását és ENSZ-tagságának elfogadását a világ többi államéhoz hasonlóan. Az 1967-es határokkal rendelkező palesztin állam ENSZ-tagságának elfogadása rendkívül fontos lenne, mivel a következő két tényt fogja leszögezni: Először is véglegesíti a két állam megalakulását, Palesztinát és Izraelt, másodszor pedig világos és értelmezhető keretek közé fogja helyezni a két állam közti jövőbeli tárgyalásokat.

Utóbbi azért rendkívül fontos mindkét fél számára, hogy véget tudjon vetni a több évtizede tartó küzdelemnek egy olyan átfogó békeszerződés kidolgozásával, amely megoldást nyújtana az összes függőben lévő ügynek, beleértve Jeruzsálem, a menekültek, a biztonság, a föld és a természeti kincsek kérdéseit. Helytelen az a megállapítás, hogy e palesztin kezdeményezés egyoldalú lépés lenne, és ezért néhány állam nemmel fog szavazni. Azok az államok, amelyek nemmel fognak szavazni, a palesztin népet büntetik. Emlékeztetünk arra, hogy ezek az államok nem tettek semmilyen lépést Izraellel szemben, amikor az egyoldalúan a választófalat megépítette, illetve településeket hozott létre, amivel megváltoztatta a palesztin terület demográfiai helyzetét.

A palesztin állam ENSZ-tagságának esetleges elutasítását Izrael úgy fogja értelmezni, hogy a nemzetközi közösség támogatja a megszállást, és egyetért az izraeli expanziós politikával, ami teljes mértékben tönkre fogja tenni a két állam létrehozására épülő megoldást, és ki fogja zárni bármilyen jövőbeli béke megszületését a térségben.

Magyarország mindig is azon államok közé tartozott, melyek már nagyon régóta támogatták azt a nézetet, hogy a palesztin nép meghatározhatja saját sorsát. Ezenfelül Magyarország elsők között ismerte el a palesztin államot 1988. november 23-án, aminek megkoronázásaként megnyitották Budapesten a palesztin állam nagykövetségét, amely ugyanazokkal a jogokkal és sajátosságokkal rendelkezett, mint a világ többi államának magyarországi külképviseletei. Ezt követően Magyarország külképviseleti irodát nyitott Palesztinában 2000. augusztus 30-án, aminek élén egy nagyköveti rangú diplomata áll. TovábbáMagyarország volt az első állam a világon, amely egy tiszteletbeli konzulátust nyitott Palesztinában, Betlehem városában. A magyar és a palesztin nép mély történelmi kapcsolata, valamint az a mértéktelen támogatás, amit Magyarország nyújtott és jelenleg is nyújt a palesztin népnek, azon országok közé helyezi Magyarországot, amelyektől elvárjuk az „igen”-nel való szavazást a leendő palesztin állam teljes körű ENSZ-tagságáról szóló voksoláson. Ezt főleg annak tükrében várjuk el, hogy az esetleges pozitív szavazásnak nincsen semmilyen jogi vagy diplomáciai akadálya, továbbá azért, mert meggyőződésünk, hogy ez a lépés mindenképpen a Közel-Kelet és az egész világ érdekeit és stabilitását szolgálná.

A szerző a palesztin állam nagykövete