Három férfi beszélget a képviselői irodaház emeletének karzatán. Nem tudni, miről, de a hangnem barátságos. Előbb ketten voltak, az LMP frakcióvezetője állt fent egy fiatalemberrel, Héjj Dáviddal, a Századvég politológusával, egyebekben Lázár János fideszes frakcióvezető kabinetfőnökével.

Talán a túloldalon ülő MSZP-frakció ülésére érkezőket nézegették érdeklődve. A Jobbik elnöke véletlenül látta meg őket: épp távozóban volt az épületből, amikor észrevette ott fenn Schiffer Andrást. Megtorpant, felintett neki, kedvesen rámosolygott, aztán pikpakk, föl is szaladt hozzá, hogy váltsanak néhány szót. Felhőtlen derűvel mosolyogtak egymásra, kezet fogtak, beszélgettek. Egy pillanatra átnéztek az MSZP-frakcióülés helyszínére, összemosolyogtak.

Vajon mire gondolt a három férfi? Arra talán, hogy a közvéleménykutatók szerint megindult fölfelé a Jobbik és az LMP is, az MSZP viszont stagnál? Lám csak, döglődik az ellen? Erről váltottak volna szót? Miről beszélgettek vajon? Mi lehetett annyira fontos, hogy Vona Gábor, a Jobbik elnöke távoztából visszafordulva fölugrott egy pillanatra az LMP vezető alakjához, valamint a Fidesz frakcióvezetőjének kabinetfőnökéhez, hogy aztán kedélyesen megbeszéljék a dolgot?

Talán Vona Gábor számon akarta kérni Lázár János szavait, amelyekkel nemrég nemzetiszocialistának minősítette őket egy sajtótájékoztatón? Áh, az nem lehet, ahhoz túl kedélyesen folyt a csevej. Akkor vajon miről beszéltek? Ha, mondjuk, a Fidesz választójogi törvénye elleni esetleges közös LMP–Jobbik-fellépésről, akkor a téma nem érdemelne mosolyt, és nyilván nem is intézik el ilyen gyorsan, és persze nem Héjj Dávid társaságában teszik. Vagy mégis?

És vajon mit érzett Schiffer András, amikor barátságosan kezet fogott Vona Gáborral, a Jobbik elnökével? Eszébe jutott-e például a Jobbikban ülő dr. Lenhardt Balázs képviselő, aki azért örvend az MTK kihullásának az NB I-ből, mert az zsidó csapat, és hát ugyebár, tudjukmi azt kéhlekalássan, hogy azok a beste zsidók nem is igazi magyarok, hiszen gágognak! Vagy fölmerült-e benne, csak egyetlen villanásnyi időre akár, hogy ugyanez a kéz, amit most szorongat, jókat parolázik Zagyva György Gyulával is, ki pedig előszeretettel csap a Betyársereg vezetőjének kezébe, abba, amely szívesen húzná meg gépkarabélyok elsütő billentyűjét, ha gazdája más bőrszínt lát? Fölmerült-e benne egyetlen pillanatra Pörzse Sándor kedves-szelíd arca, amint épp kikel Alföldi Róbert ellen?

Schiffer András kezet rázott Vona Gáborral, ezt tette Héjj Dávid is, mosolyogtak, elbeszélgettek, mintha minden rendben lenne, afféle röpke találkozó ez, szinte mindennapos, hiszen ellenfelek vagyunk, nem ellenségek, miért is kéne a színfalak mögött is úgy tennünk, mintha, hát nem ez a világ legtermészetesebb dolga?

Különben is, abcúg, aki rosszra gondol, mi rossz is volna ebben, csak a rohadt komcsik cselszövése, hogy ezzel bármi probléma is volna, vagy még rosszabb... igen, gyurcsányisták összeesküvése, bolsevik trükk, ilyeneket gondolhat Schiffer András, ahogy azt bizonyára szokta is gondolni rendszeresen, az meg, hogy Héjj Dávid mit gondol, ki tudja, talán mindegy is, hiszen mégiscsak arról van szó, hogy az ember, ha tartja magát valamire, nácikkal nem parolázik.

FOTÓ: KURUCZ ÁRPÁD