A görög kormányfő azt latolgatja, népszavazást ír ki az eurózónából való kilépésről. Az országban nagy a baj. Nincs is arra kidolgozott eljárás, hogy miként léphet ki a zónából valamely állam, ha már egyszer benne van, feladta a saját pénz örömeit és gondjait. Jeorjiosz Papandreu miniszterelnök azért kérdezi meg népét, hogy az nemet mondjon az ötletre. Az ország így maradna a zónában, s a kormány megfelelő felhatalmazással láthatna neki az újabb gazdasági intézkedéseknek.

Tüntető a görög elnöki palota előtt

Kiadásokat kell csökkenteni és bevételeket növelni, hogy a görög költségvetést jelenleg finanszírozó alkalmi társaság, a trojka (EU, IMF, EKB) továbbra is átutalja az alapszintű létezéshez szükséges eurómilliárdokat. Görögországnak pénz kell, hogy kifizethesse adóságait, pénzt meg csak attól kaphat, akinek van. Ha nem adnak, úgy a görög gazdaság összeomlik, és vele jó néhány nagy nyugat-európai bank is, amely korábban megvette a hellén államkölcsönkötvényeket. Ezt tudják a francia és a német vezetők, már csak ezért sem engedik a görögöket becsődölni.

1. Papandreu tehát népszavazást rendezne. Akkor ugye az ország valódi helyzetéről, a terhek és a javak tényleges eloszlásáról keletkezhetne valamilyen vita. A görögök sokasága a megszorításokat a maga és családja elleni ellenséges akcióként érzékeli. Ezt látjuk a folyamatos tüntetéseken. Most az ingatlanadó háborítja fel a népet. A görögök megtakarításaikat ingatlanokba fektették. Lehet egy kisjövedelmű családnak is három-négy lakása. Ez a bankbetétjük, ebből élnek, a régi pénz, a drachma elég bizonytalan volt ugyanis.

Az adóprés szorítását is támadásként élik meg, a görögök eddig vidáman éltek az adóelkerüléssel. És sokaknak nincs miből fizetniük, mert a foglalkoztatás csökken, az ország romló híre miatt apadnak az idegenforgalmi bevételek. A társadalom szeretne jó kormányzást, és utálja a korrup ciót, de tudja, hol és kinek kell hatásosan baksist adni. Nem tudja kivel legyen szolidáris, az eddigi megszorítások alapvetően a hatalmon lévők elleni lázadásra hangolják őket. A társadalmi feszültség szűkíti a kívülről és belülről is szorongatott szocialista kormány mozgásterét.

2. Antonisz Szamarasz a középjobb Új Demokrácia párt vezére új választást követel. Azt állítja, ő képes megszorítások nélkül és adócsökkentéssel kivinni az országot a válságból. Nem lesznek elbocsátások a közszférában – ígéri. Ha kormányra jut, újratárgyalja a feltételeket a hitelezőkkel, mondja. (Szamarasz pártja nyolc évig volt hatalmon, az eladósodás jórészt az ő kormányzásuk következménye. Papandreu, amióta miniszterelnök, egyfolytában a válságkezeléssel próbálkozik.)

A görög válságért az európaiaknak mindenképpen fizetniük kell, akár Papandreu megszorításának esetleges, akár Szamarasz voodooközgazdaságtanának borítékolható kudarca miatt. Fizetni kell a lehetséges bankcsődök miatt is. Kisebb lenne a költség és a görög társadalom kára, ha nem lenne ilyen erős a politikai táborok közötti gyanakvás. Akkor talán kialakulhatna konszenzus, szolidaritás. Ez engedékenyebbé tenné a külvilágot is. Lehet, hogy a szavazás megerősíti a kormányt. Akár az euróról, akár a parlamentről szól. De tudjuk, a politikai stabilitás még nem jelent jó kormányzást.