Mint a mesében: hozott is meg nem is tegnapi döntésében a Fővárosi Bíróság, amikor megítélte mintegy 70 szakszervezet és civil szerveződés fellebbezését a BRFK korábbi döntésével szemben. E szerint október 1-jén tiltakozhatnak a Parlament előtt, a bíróságban volt ugyanis annyi szakmai tisztesség, hogy ne ossza a BRFK alaptalan aggályait, miszerint a szombati tüntetés súlyosan korlátozhatja a népképviseleti szerv működését.

És tényleg: talán mégis a strasbourgi Európai Bíróságnak van igaza, amikor azt mondja, az alapvető emberi jogok mindennél előbbre valók, hogy a népképviselet és a végrehajtó hatalom ellen tiltakozó nép talán az utcán is hallathassa a hangját.

Nem tarthatják meg viszont a D-Nap határozatlan időre meghirdetett ülősztrájkját szeptember 29-én a Clark Ádám téren, viszont vonulhatnak onnan a Széll Kálmán térig. A szervezők fantáziája végtelen: ülősztrájk helyett „országvédelmi futásra” készülnek körbe-körbe a kerek téren, meg ökumenikus istentisztelettel egybekötött „országvédelmi virrasztásra”, éjjel.

Nem volt szükségszerű, hogy a kormány politikája ellen tiltakozók fantáziáját ennyire megmozgassa a hatalom. Nem volt szükségszerű, hogy az ország átépítése elnevezéssel a kétharmados parlamenti többség felszámolja az érdekegyeztetés eddigi intézményeit, hogy gyakorlatilag mindenkinek lehetetlenné tegye az asztal melletti tiltakozást. Ahogy fogytak azonban ezek az intézmények, úgy vált mind biztosabbá: más fórum híján maga a hatalom kényszeríti utcára a tiltakozókat. Mint ahogy az is, hogy a mind nagyobb tiltás mind nagyobb egységet és találékonyságot szül.