Nagy lendülettel gazdagítják a magyar nyelvet a hatalmon levők. Különösen igaz ez a megszorítás („nehéz, szorult helyzetbe juttatás, kényszerítés”) szavunkra. Újabb szinonimákat alkotnak. Most éppen a költségvetés tervezetének ismertetésekor a nemzetgazdasági miniszter és a kormányszóvivő. („Fájdalmas nem megszorítás jön”, szeptember 17.). „Matolcsy György kérdésre azt mondta, hogy „semmi köze a megszorításokhoz az általa említett adóemeléseknek”. A megszorítás helyett annak szinonimáit használta, azaz „hatékonyság, átszervezés, megújulás”. A probléma csak az, hogy az adóemelés (mely szavunkra nem találtak még új szót), azt jelenti, hogy több pénzt kell fizetni ugyanazért az áruért, illetve hogy kevesebb pénz marad a borítékban. „Magyarország egész biztosan szakít azzal a korábbi politikával, amely költségvetési megszorításokra épülő gazdaságpolitikát hozott” – mondta a kormányszóvivő. (A kormány kommunikációja jól jellemezhető egy múlt századi anekdotával. „Az iskolában a gyerekek azt tanulják, hogy mi a különbség a baj és a katasztrófa között. A tanító néni példát mond: a baj az pl., hogy döglenek a nyulak, a katasztrófa pl. az, hogy X. Y. elvtárs utazik a repülőn, és az lezuhan. Másnap tanfelügyelő érkezik az osztályba, és érdeklődik, hogy mit tanultak. Az egyik gyerek jelentkezik, hogy ő elmondja: azt tanultuk, hogy mi a különbség a baj és a katasztrófa között. A katasztrófa pl. az, hogy X. Y. elvtárs utazik a repülőn, és az lezuhan, de ez nem baj, mert a baj az, hogy döglenek a nyulak”.)

Nemcsak új szinonimákat, hanem új fogalmakat is alkotnak. Ilyen az „országvédelmi költségvetés”, vagy az „Országvédelmi Alap”. Ezeket nyilván a katasztrófavédelem fogalma inspirálta. Hogy a költségvetés hogyan tudja védeni az országot, ha a polgárainak a többségét nem védi, azt nem tudom, valószínűleg úgy, ahogy a katasztrófavédelem a katasztrófát.

Fehérvári István Székesfehérvár