Minden jel szerint kifogytunk dakota mondásokból. Legutóbb Kötcsén, a szokásos, zárt Fidesz-körben Orbán Viktor zsidó viccén derült a konzervatív jobboldali szellem. „Kohn álmatlanul forgolódik, rengeteg pénzzel tartozik Grünnek, amit reggel kellene megadnia, de nincs egy vasa sem. Ha csak ez a baj, elintézem, mondja a feleség, és bezörget a szemben lakó Grünhöz. A férjem rengeteg pénzzel tartozik magának, reggel kellene megadnia, de nincs egy vasa se! – mondja, majd hazatérve közli a férjével: Na, most már alhatsz nyugodtan, mostantól már Grün feje fájhat.” Ez tíz napja volt, szombaton. Hétfőn Orbán Viktor már a parlamenti pulpituson állt, és bejelentette a devizaadósok megmentésére javasolt végtörlesztési csomagot, amelyet rá egy hétre el is fogadott a Ház, s amely közgazdászok szerint hosszú távon teszi lehetetlenné a növekedési pálya elérését.

Kötcsén zárt ülés volt, alig hallatszott ki valami a jobboldali derűből. Az átlagember csak a legújabb háborúról értesült. Egy kormányfői interjúból, amelyet Orbán Viktor a Blikknek adott, megtudhatta: addig küzdünk a bankokkal a hitelesekért, amíg győzünk. Egy másik interjúból, amelyet Orbán Viktor a Metropol ingyenes tömeglapnak adott, meg azt: a kormány lezárja a bankárkorszakot, megvédi a becsapott embereket, véget vet annak, hogy minden veszteséget és kockázatot az emberek viselnek, mert Európát és Magyarországot a bankárkorszak tette tönkre. Ez már nem tréfa dolga. Itt már véres országmentő harc folyik, a legvadabb kommunista emlékű banküldözés, korlátoltnak nézett lakossági statisztériával.

Persze: szó, szó, szó. Ám mi magától a kormányfőtől tudjuk, nem a szó számít, hanem a tett, és mi – pillanatra sem kétségbe vonva szavakra épülő regnálásának legitimitását – egyszerűen csak a valóságnak hiszünk. A forint zuhanásának, a jövedéki adók emelésének, az Európában legmagasabb, 27 százalékos áfának, a járulékemelésnek, a nyugdíjszigorításoknak, az adójóváírás megszüntetésének. A gyakorlatilag befagyott gazdaságnak. A belső piac pangásának. Annak, hogy a vállalkozások képtelenek működni, mert pénz hiányában és a bizonytalanság következtében alig van hitel. Annyira alig, hogy nem is kérik. Azt gondoljuk, hogy a bankok ellen indított, példátlanul éles, esztelen háborúban csak veszthet az egész ország. Hogy amit a kormány csinál, a bankrendszer kifeszítése, hazárdjáték az országgal. A pénzügyi rendszer szétverése pedig Európa, az unió tagadása. A kapitalizmus tagadása, amely rendszer helyett a kormányfő csak saját akaratát tudja felajánlani, ami aligha lesz versenyképes.

Kiszáradt vicc volt a kötcsei. Hiányzott belőle annak lényege, az önirónia. Humor nélküli vicc: „Eddig tehát az adósok nem tudtak aludni, mostantól gyötörje a bankokat az álmatlanság”. Az oszt’ jónapot e végtelen cinizmusa nagy tetszést aratott. Forgolódhatunk, mind álmatlanabbul. Fájhat a fejünk.