A rendőrség betiltotta a szakszervezetek tüntetését a Kossuth téren, hogy ne zavarjanak egy pályázati eredményhirdetést a Néprajzi Múzeumban, és ne zavarják az Országgyűlés munkáját egy szombati napon, amikor nem is dolgozik az Országgyűlés. Ha egy tüntetést be lehet tiltani ilyen nevetséges ürügyekkel, akkor mindegyiket be lehet bárhol és bármikor, tehát a gyülekezési szabadságnak, az egyik legalapvetőbb politikai jogunknak vége.

Ki tehet erről? Mindenki, aki bármikor egyetértett azzal, hogy különféle formális ürügyekkel, de tartalmi okokból megakadályozzanak pacifista, náci, jobboldali, baloldali, meleg vagy homofób tüntetést. Ilyenek sokan voltak. Olyanok kevesen, akik ezt nem fogadták el akkor sem, amikor az általuk támogatott hatalmak ellen tüntettek, de még akkor sem, ha a nácikról volt szó. E keveseket tartják életidegen, szélsőséges liberálisoknak azok, akik fölhatalmazzák az övéiket a gyülekezési törvényt kiherélő ügyeskedésre, s ezzel felhatalmazzák a mindenkori hatalmat, hogy az ő jogaikat is ügyeskedéssel tiporják el.

Csontos János (akkor) ellenzéki publicista írta 2007-ben: „a »liberális« véleménydeformáló elit az ősszel valósággal szétröhögte magát a friss belvárosi közlekedési táblákon, amelyeket Demszky Gábor abból a célból rakatott ki, hogy távol tartsa a Kossuth tértől a demonstrálni készülő gazdákat. Hogy milyen szellemes! (...) Az ellenzéki sajtó és néhány demokrata politikus szerényen felvetette, hogy ez minden bizonnyal törvénytelen intézkedés, mert önkényesen korlátozza a szólás és gyülekezés alkotmányos alapjogát.”

Most röhögjék szét magukat, akik akkor röhögtek, és most írjanak ilyen fulmináns cikkeket a tisztelt orbánista kollégák! A KDNP februári közleménye szerint „a budapestiek büszkék lehetnek a rendőrségre. Budapest békéjét védte meg a rendőrség a melegfelvonulásról szóló határozatával”. (Korán örültek: a határozatot érvénytelenítették.) Az orbánista kollégák ugyanekkor a Heti Válaszban nem győzték magasztalni Orbán első és második kormányát: milyen ügyes trükkökkel akadályozza meg mindig a nácik felvonulását, merthogy ilyen csak akkor van, ha a kormány akarja. Az első Orbán-kormány idején, 1999-ben azonban volt (az volt a legnagyobb), és Orbán nyilván akarta is, mert azt nyilatkozta: a rendőrség helyesen járt el, a tüntetést be nem tilthatta. Ígértek törvényt, ami alapján majd betilthatják, de ilyen törvény azóta sincs, mert ha lenne, akkor nem lenne hivatkozási alap a mindenkori hatalom mindenkivel szemben alkalmazható önkényére.

Egyébiránt nem is a gyülekezési törvényt kellene macerálni, azon csak rontani lehet. Olyan törvénnyel kellene próbálkozni, aminek alapján minden náci jellegű szerveződést be lehet tiltani. Nem létező szervezetek nem jelenthetnek be demonstrációt. Ám amíg nem lehet a nácik tüntetését náci jellegükre való tekintettel törvényesen megakadályozni, addig bizony tűrni kell, mert különben a mi gyülekezési szabadságunknak is vége. Mint látjuk.

2003-ban az akkori kormány a mostaniéhoz hasonló manipulációkkal akadályozta meg a nácik felvonulását a Várban. Szikinger István, aki a legkevésbé sem a nácik, de annál inkább a jog és a szabadság barátja, kikezdhetetlen érveléssel bizonyította az eljárás törvény- és alkotmányellenességét. Cikkét így kezdte: „Teret nyert a hatalom a szélsőjobb erőivel szemben. Területet nyert, de becsületet vesztett.”

Hol igen, hol nem – A 2003-as becsületnapi tüntetés kiszorítva a Várból