Kár, hogy Révész Sándor nem írja alá a „Gyurcsányt védő petíciót” – ahogyan cikkében fogalmaz –, s hogy eme döntését mindjárt nyilvánosságra is hozta, megnehezítve ezzel a korrekció lehetőségét a maga számára, és befolyásolni próbálva másokat is. Ha pontosabban olvassa el a kezdeményezők felhívását, nem biztos, hogy ugyanerre a döntésre jut. A petíció szövegének megfogalmazói ugyanis – Révész első számú kontra érvével ellentétben – nem „a mentelmi jog felfüggesztése ellen tiltakoznak”, hanem egy koncepciós eljárás miatt protestálnak, amelynek jellege felől Révésznek sincsenek kétségei, ő is „abszurdnak, politikailag motiváltnak, a kormány politikai érdekeit kiszolgáló ügyészség szégyenteljes művének” tartja, miként az aláírás mellett szóló érvei között olvasható. A képviselői mentelmi jog intézménye egyébként valóban nem a bűncselekmények számonkérésének elkerülésére, megúszására találtatott ki. Az olyan eljárásokkal szemben kellene megvédenie a politikusokat, amelyekkel korábbi szabad döntéseiket, szavazataikat próbálják utóbb politikai ellenfeleik megtorolni. Ha a politikus miniszterelnökként, tárcavezetőként, polgármesterként stb. rossz döntéseket hoz, avagy rossz tanácsokkal látja el az irányítása alá tartozó területet, a választások alkalmával le lehet váltani. Ez történt Orbán Viktorral első országlása után – senki nem próbálta perbe fogni azokért a döntéseiért, amelyekhez miniszterelnökként a törvények értelmében joga volt, de amelyek súlyos milliárdokkal rövidítették meg a nemzetgazdaságot (gondoljunk csak a Nemzeti Színház építésére, amely nem a pályázatnyertes tervet valósította meg, szakmailag és anyagilag is súlyos károkat okozva, vagy a 4-es metró építésének leállítására 1998-ban).

Mivel adott esetben valóban maga Gyurcsány Ferenc mondott le hónapokkal ezelőtt a mentelmi jogáról, abban a pillanatban, ahogy a bűnvádi eljárás megindult, jelezve ezzel a gesztussal, hogy igazáért áll a független bíróság elé, ha kell, a parlamenti szavazásnak nem volt igazi tétje, legfeljebb annak lehetett valóban drámai próbája, hogy a Fidesz-frakció meddig képes elmenni vezére sérelmi politikájának támogatásában. A mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozóan a petíció nem tiltakozik, csupán száraz tényközlésre szorítkozik: „Az Országgyűlés 306 képviselő szavazatával felfüggesztette Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök képviselői mentelmi jogát. Az ellene folyó eljárás ezzel drámai fordulatot vett.”

Félreolvasás eredménye Révész második számú kontrájának kiindulópontja is, miszerint „A tiltakozók kiemelten érvelnek azzal, hogy az érintett egy volt miniszterelnök, s ilyet Nagy Imre óta nem fogtak perbe”. A petíció egyáltalán nem érvel azzal, hogy az érintett egy volt miniszterelnök. Annyit állít, hogy „Gyurcsány Ferenc ellen koncepciós eljárás folyik. A vád koholt, a büntetőeljárás nem az igazságot, hanem a hatalmat szolgálja”, s hogy ilyen eljárásra a Rákosi-korszak és ’56 óta nem került sor. Ezek után ama mondatból, hogy „Az utolsó perbe fogott magyar kormányfő Nagy Imre volt”, a legkevésbé sem az következik, hogy a petíció megfogalmazói szerint tehát az (ex)kormányfőket extra védelem illeti meg. Révész interpretációjával ellentétben a Nagy Imrére való hivatkozás pusztán a Gyurcsány elleni per politikai jellegét kívánja nyomatékosítani – tán nem alaptalanul, mint azt Révész már fentebb idézett egyik pró érve is alátámasztja.

Ami mármost a független bíróságba vetett feltétel nélküli hitet illeti: meglehet, valóban „nem tudunk egyetlen politikusról sem, akit nyilvánvalóan ártatlanul, nyilvánvalóan koncepciós perben börtönbüntetésre ítéltek volna”. Olyan politikusról viszont tudunk, aki már két és fél éve ül börtönben ítélet nélkül, jóllehet a bíróság két év után az előzetes letartóztatás indokát megalapozatlannak tartva szabadlábra helyezte, az ügyészség fellebbezése azonban eredményes volt, és Hunvald György – mert róla van szó – egy hónap után ismét börtönbe került. (Mindeközben a Cozma-gyilkosság negyedrendű vádlottja lakhelyelhagyási tilalom mellett védekezhetett mindaddig, amíg le nem lépett.) Hogy megállnak-e a volt szocialista polgármesterrel szemben a vádak, az előbb-utóbb csak kiderül, ám hogy addig ítélet nélkül fogva tartják, s a nyilvánosság előtt rabszíjon vezetik a tárgyalóterembe, az a legkevésbé sem a jogállamiság képzetét erősíti.

Nincs kétségem afelől, hogy Gyurcsány Ferenc meg tudja védeni az igazát. A félreolvasásból eredő téves premisszák sajnálatosan téves következtetésre vezették Révész Sándort. Az adott politikai helyzetben nem drukkerekre van szükség – azokból épp elég van a másik politikai oldalon –, hanem a demokrácia híveinek kiállására „a szabadságért, a jogállamért, a demokráciáért” – ahogyan a petíció fogalmaz. Aláírása ennyit jelent, se többet, se kevesebbet.

A szerző szerkesztő, kritikus